Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

GÖNCZY PÁL

Nyírfák

Sudár, fiatal nyírfák,

— Remegő, szűzi fehérek, Hajbókolnak a tavaszi Szélben. Beszélnek.

Halk suttogásuk ember Soha se tudja, érti.

Titkuk homályos vak verés Óvja és védi.

De tavasz-születéskor,

Éjjel nem fog az átok,

S megszólaltak ím a kicsi Nyírfaleányok.

Életműit szemmel néztem,

S szánva hallgattam őket, Ahogy siratták a letűnt Boldog időket,

Amikor még mindnyájan Édes testvérek voltunk;

Egy nyelven beszéltünk és egy Nótát daloltunk . . .

Es suttogtak az éjbe Ismerős csoda-szókat,

Míg jött a hajnal, és fejük Mellükre kókadt.

S álltak szárnyaszegetten A hűs hajnali fényben.

Némán, elátkozotton és Szűzi fehéren . . .

— 146 —