Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
hívása révén teljesen megszűntették, megszűnt az egyetemek tudományos kutató-központ jellege is. A kommunista egyetem diplomásokat gyárt, a kommunista állam megkövetelte célokra, módszerekkel és mennyiségben. Erősen háttérbe szorul tehát a szellemi teljesítmény minősége, a szabad kutatásra való nevelés szempontjairól nem is beszélve. S bár maguk a kommunisták is tesznek kísérleteket arra, hogy a tapasztalt színvonalcsökkenést valahogy megállítsák, sajátmaguk előtt is tagadhatatlan, hogy az egyetemek keretében kialakítható tudományos kutatómunka kevéssel fog hozzájárulni a tudományos kutatás előbbre viteléhez. Hasonlóképen nem lehet az új, kommunista típusú egyetem feladata sem az, hogy tudományos minősítést végezzen, fokozatokat adjon, elméleti tekintetben irányt szabjon. így logikus, hogy a kommunista rendszer az elméleti kutatás centrumául egy más intézményt kénytelen kijelölni. Erre a célra legalkalmasabb az Akadémia, amelynek keretében a központi ellenőrzés, az alkalmazkodók és fogékonyak megjutalmazása, valamint — a kirekesztés vagy lemarasztás alkalmazásával — az ellenállók vagy makacskodók megbüntetése és megrendszabályozása a legcélszerűbb módon valósítható meg. Mindezt maguk a kommunista teoretikusok adják elő az érdekeltek okulására, sűrűn hangsúlyozva az esetleg ellenállók vagy vonakodók megpuhítására “az új realitás,” a kommunista uralom jelenlétét, másrészt pedig megcsillantva előttük a különböző, húszezertől hetvenötezer forintig terjedő “Kossuth-díjak” és a szintén előbbrejutáshoz segítő különböző címek és kitüntetések, érmek, stb. sorát. Ugyanekkor a kommunista tudománypolitika mindezt még a minőség javításának, a tudományos kvalifikáció megszigorításának és így a tudomány igazi érdeke védelmének jegyében is teheti, hiszen ezzel egy csapásra megszűnnek például a múltból eredő doktori címek tömegei, amelyek gyakorlatilag a most hatalmas csapásokkal megsemmisített magyar középosztály tagjait ütik el egy fontos személyes disztinkciótól, ami éppen a kommunista uralkodó elit tagjaival szemben biztosított számukra — még leszorítottságukban is — bizonyos erkölcsi és szellemi fölényt. így került sor az Akadémia átszervezésére, amely az új intézmény keretében csakhamar felemeli az osztályok számát. A korábbi levelező és rendes tagok helyén most, a tudományos kutatóképzés feladatait és képesítési fokozatait is átvéve, a “kandidátus”, “doktor”, “levelező tag” fokozatain megy át a kutató, amíg “akadémikus” lesz belőle. Az Akadémia monopolisztikus minősítő funkciója megnöveli az Akadémia körüli forgalmat. A szellemi élet egyre fokozódóbb sodrással irányul feléje, ugyanekkor pedig majdnem teljesen megsemmisülnek a korábbi tudományos és irodalmi társaságok, csoportok, alapítványok, egyesületek.25 A magyar és finnugor nyelvtudomány ötéves terve A magyar szellemi munkának az állami ötéves tervvel való összehangolását a Tudományos Tanács végezte el. Ez a szerv 1949. február-BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa 25. V. ö. pl. Rényi Alfréd: “Az 1950. évi 44. törvénycikkről az aspiránsok ügyében.” Akadémiai Értesítő, 1951. március. 58. k., 484. sz., 95 és köv. 1. — 15 —
