Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

“pártos” értelemben való elvállalásával.3« Mód Aladár maga is tereli a nyelvészeket a pedagógusokkal és írókkal való összefogás felé, hogy erő­feszítésük “teljes eredménnyel” járjon. így torkollik bele tehát — a pártideológusok és szervezők elképzelése szerint — a nyelvészek szak­munkája végső fokon a párt ideológiai nevelésének rendszerébe. BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa Eddigi eredmények Ha végigtekintünk az ötéves nyelvtudományi terv eddigi eredményein, a “mai magyar nyelv és szinkron rétegeződésének” vizsgálata során a leg­jelentősebb eredményt a Magyar Nyelvatlasz anyagának majdnem teljes összegyűjtésével érték el.39 Nem akarunk e téren részletekbe menő elemzésbe bocsátkozni, azon­ban kétségtelen, hogy a magyar nyelvatlaszmunkálatok megvalósítása és a befejezés felé történő céltudatos irányítása Bárczi Géza érdeme. Az eredetileg 500 kutatópontra tervezett gyűjtést ugyan össze kellett vonni: így a nyelvtani térképek számát 500 helyett 330-ban, a szóföldrajziakét 200 helyett 165-ben állapították meg. A nagy munka során kb. 800 szó­­földrajzi és kb. 600 nyelvtani kérdést kell tisztázniuk a kutatóknak. Idáig 199 nyelvtani és 116 szóföldrajzi ideiglenes (munka) térkép készült el, és 1953. december 31.-ig 182 község nyelvtani és 116 község szóföldrajzi anyagának kicédulázása történt meg. Fontos eredmény, hogy kb. 66 köz­ségből mintegy 850 hanglemezt is felvettek, s a gyűjtők kiképzésében alkalmazzák az újabb hangszalag-felvevő eszközöket. Kár, hogy, amint már említettem, a hangképzést tisztázó fiziológiai (röntgen, ajakfilmfelvételek, stb.) vizsgálatok hiánya súlyos feljegyzési zavarokhoz és így időveszteség­hez vezet, de úgy látszik, ilyen igény kielégítése nem tartozik az adott lehetőségek közé. Még így is hibáztatnunk kell azonban az illetékeseket, hogy ezt a szempontot teljesen agyonhallgatják. Fontos részlet az is, hogy sikerült újból felvenni a kapcsolatot az ismét Romániához csatolt magyar népnyelvkutatókkal, akiknek élén Szabó T. Attila, Márton Gyula és Gálffy Mózes áll.40 Az erdélyi nyelvatlasz- 38 39 40 38. L. Mód Aladár “Az anyanyelvi oktatás és a magyar nyelvtudomány néhány kérdéséről.” (Társadalmi Szemle, 1953. jan., 51-71 1.) 39. L. a Bárczi Géza szerkesztésében megjelent “A Magyar Nyelv­atlasz munkamódszere” című tanulmánygyűjteményt. (Bp., Akad. Kiadó, 1955., 322. 1.) Az egyes tanulmányokat Bárczi Géza (A magyar nyelvatlasz­kutatás története, 11-44. 1.) Deme László (A kérdőfüzetek anyagának össze­állítása, 45-80. 1. és A közös lemezhallgatások, 211-220. 1.), Kázmér Miklós (A Magyar Nyelvatlasz hálózata és a kutatópontok kiválasztása, 81-92. 1.), Kálmán Béla (A hangjelölés, 93-112. 1.), Lőrincze Lajos (A Magyar Nyelv­atlasz anyaggyűjtésének módszere, 113-186. 1.), Imre Samu (A gyűjtött anyag nyilvántartása és az adatok térképre írása; 187-210. 1.) és Hegedűs Lajos (Eszközfonetika a Nyelvatlasz szolgálalában, 221-319. 1.) írták. 40. Benkő Loránd és Lőrincze Lajos 1952. decemberében két hetet töltött Romániában a magyar nyelvészek képviseletében. L. erről Lőrincze Lajos: Beszámoló romániai úunkról. Magyar Nyelv, XLIX. (1953. október) 1-2. sz.: 220-229. Benkő és Lőrincze nemcsak a romániai munkálatok irá­nyítójával, Petrovici Emil akadémikussal és a magyar gyűjtőkkel tudott tárgyalni, hanem közös kiszálláson is résztvett Erdélyben és Moldvában is. — 135 —

Next

/
Thumbnails
Contents