Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

rasztság termelési kedvének fokozását a paraszti magántulajdon elvének átmeneti elismerésével próbálták elősegíteni. Lényegtelen félmegoldások születtek, az új mezőgazdasági termelőszövetkezeti mintaszabályok, melyek jellemző módon tükrözik a MDP. központi vezetőségének 1953. június 27-28.-Í határozatain alapuló új kormányprogramm célkitűzéseit: “a földet úgy a kilépő, mint a kizárt tagoknak ki kell adni, akár kérik azok, akár nem, szemben az eddigi alapszabállyal, amely szerint a kilépő vagy kizárt tagnak a földjét csak akkor kellett kiadni, ha azt a tag kérte.’’ (í) Hogy ennek az új rendelkezésnek mi a gyakorlati értéke, élesen megvilágítja Rákosi Mátyásnak, a központi pártvezetőség képviseletében elmondott beszéde: “Figyelmünket a termelőszövetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen útja s hogy előbb vagy utóbb, de minden paraszt meggyőződik helyességéről s rátér ez útra.” (4) Ma már megállapítható, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztság érdekében nem változott meg lényegesen a helyzet (s) s így a rendszerrel szemben kezdettől fogva bizalmatlan földmívesek termelési kedvét sem sikerült a kívánt mértékben felfokozniok.

Erre mutat Nagy Imrének, az “új szakasz” próbaidejének leteltekor elhangzott beszéde, amely ravasz elhitető művészetével méltán sorakozik fel a régi idők bajbajutott korteseinek demagóg parasztfogásaihoz, mondván: “Egy régi magyar közmondás azt mondja, hogy: “Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.” A kormány július 4.-i programmjával és azóta megtett széleskörű intézkedéseivel köszöntött a falu felé “adjon istent”. Most rajtuk a sor. És a falu jókedvvel, szívvel-lélekkel végzett munkájával, gazdag termés ígéretével köszön vissza “fogadj istent”. W Népünk csalhatatlan politikai ösztönét azonban nem lehetett megtéveszteni, már jóval az MDP. Központi Vezetőségének 1954. évi október 2.-3.-Í ülése előtt tudta, hogy nincs szó rendszerváltozásról, de még csak őrségváltásról sem, hanem kizárólag a mezőgazdasági termelés fokozásáról, az iparon belüli szerkezeti változásokról, nevezetesen arról, hogy a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését az átlagosnál nagyobb ütemben kell növelni, hogy ezáltal az ország testére szabják a második ötéves terv egyik fő irányelvét, a szocializmus gazdasági alaptörvényének mind következetesebb alkalmazását, úgy ahogy ezt az MDP. III. kongresszusa kijelölte. Ezt a gazdaságpolitikai fordulatot támasztja alá az 1954. évi költségvetés is, melynek bevételei és kiadásai nagyjában az előző év szintjén mozognak, de előtérbe került a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagellátásának kiszélesítése s a mezőgazdasági termelés általános, nagyarányú fellendítése, — állapítja meg a költségvetést benyújtó beszédében Olt Károly pénzügyminiszter. (7) Az új gazdaságpolitikai jelszót a népi demokrácia műnyelvén így fejezhetnők ki: “Arccal a mezőgazdaság felé”, melynek nyomán hatalmas munkaerővándorlás indult el a leállított ipari üzemekből a mezőgazdaságba, valamint a könnyű- és élelmiszeriparba. A dolgozóknak ez a kényszerű helycseréje alaposan megritkítja a' tanulóifjúság sorait, mint ahogy ennek árnyékát már előreveti a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) a végrehajtás tárgyában kibocsátott rendelete az ifjúság mezőgazdasági munkálatokra való igénybevételéről. W

Az “új szakasz” mögött lappangó csőd több, mint egyszerű gazdaWAGNER: “Átmeneti korszak’’ Magyarországon

9