Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
tak be. Zárkától-zárkáig vonultak és a vasajtók mindegyikénél megismétlődött a kérdés meg felelet párbeszéde: — Politikai? — Igen. — Akkor mehet. — Bűnöző? — Igen. — Akkor marad. Talán szét is szóródnak dolguk végezetten, mint a tömeg minden esetben, ha elérte célját, de ekkor újabb hír érkezett: — A Lenin Laktanyát alarmírozták! Mindenki fusson, amerre tud! A kendők alól sötéten elszánt tekintetek mérlegelték a veszélyt. Ez a hír olaj volt a tűzre. Senki sem mozdult. A harag újból megnőtt. Ismét megszólalt a vezéri hang: — Együtt maradunk! Elbánunk mi a Lenin Laktanyával! Fegyver nálunk is van és egységben az erő! Utánam asszonyok! Irány a laktanya! A tágas udvaron felsorakozó katonák és tisztjeik mosolyogva fogadták a beözönlő asszonyokat. A pirospozsgás parasztfiúk majd eldőltek a nevetéstől. Ilyen karnevált még farsangkor sem láttak. — Fegyver kell nektek anyuskák? Hát az van elég. Vigyétek, vigyétek, itt vannak a fegyverek! Fegyverletételre felszólított alakulat még soha nem dobálta el ilyen vidáman a fegyvereit. A parancsnok elrendelte, hogy a megszállókat bocsássák be a raktárakba is. Semmi híjjá se legyen az asszonyi haderő felfegyverzésének. Egy jóképű parasztlegény azon erősködött, hogy legalább egy csókot kaphasson fegyverei ellenében. Egy másik géppuskaalkatrészeket erősített nagy gonddal egy idősebb nő hátára: — Aztán, ha nem bírod öreganyám, csak visíts egy nagyot és megsegítelek menten, csók nélkül is. Az ezred vörös zászlaja is előkerült. — Ezt nehogy ittfelejtsétek menyecskék! Jó lesz otthon pelenkának. Annak sem kellett. Megköpdösték, megtiporták. A zászló úgy hevert el az udvar porában, mint valami véres tócsa. A járókelők mosolyogva bámulták meg a kaszárnyából kitóduló szoknyák felfegyverzett alakulatát. A rendőrök eltűntek az utcákból, amint meghallották a többezemyivé sokasodó tömeg közelgő énekét: — Ez a harc lesz a végső ... Ilyen gúnyosan fenyegető értelmezéssel még nem énekelték az Internacionálét. Igen, ez a harc lesz a végső és jön a szebb, jobb világ. Arendőrkapitányság épületéből mindenki megfutott, a többi hivatalok is elnéptelenedtek. A polgárok lelkesülten integettek ablakaikból a menet felé. Felpezsdült remények ujjongtak az egész városban. — Asszonyforradalom!__ Győzött az asszonyforradalom!... A rémuralomnak vége! A direktórium épületében már egy lélek sem volt, amikor Juhász besurrant oda, a hátsó- kapun. Üres szobákon át sietett abba a helyiségbe, ÚJ MAGYAR ÚT — 42
