Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
Béke a láthatáron? A dialektikus gondolkodásmód — a XIX. századbeli filozófusok szüleménye — elvetette a logikát, az ok és okozat, és más magától értetődő elv fogalmát, és helyettük az ellentétnek és tagadásnak az elvét fogadta el, mint egy öntudatos “erőt”, amelynek a világ kibontakozása és fejlődése köszönhető. Mint általában minden új filozófiai iskolának, a dialektikának is részben igaza van. Az ellentét egyike azoknak a tényezőknek, melyek életünket formálják. De ez csak egy kis része a valóságnak és ezért nem fogadható el, mint abszolút erő, vagy rendszer. A világtársadalomban a dialektikus erők működése történelmi tény. A történelem a háború és a béke ismétlődéséből áll. Minden kornak és társadalomnak meg van a maga ellentétje, amelyből a kiút, legalább is eddig, a háború és a megsemmisítés volt. A huszadik században is hol itt, hol ott dördülnek el az ágyúk és hullanak az ártatlanok sorai. Érdemes a helyzetet közelebbről is megvizsgálni, hogy világosabban lássa az ember a szóban forgó tényezőket. Világ krízis Megint felszálltak a repülőgépek és emberek vesztették el az életüket Gaza környékén. Mindennek természetesen az oka az, hogy az arabok nem hajlandók elismerni az újonan felállított Izrael állam létjogosultságát. A nacionálista szellem mind a két oldalon felütötte a fejét, vakká teszi az ellenfeleket és megakadályoz minden békés közeledést. Végre sikerült egy fegyverszüneti megegyezést kicsikarni az ellenfelektől, de a helyzet még mindig válságos. Egy esetleges kis közelkeleti háború bármikor világháborúvá fejlődhet. Augusztusban közel kétezren haltak meg Marokkóban. Marokkó francia protektorátus alatt áll és a fanatikus nacionálisták, meg a status quojukat féltő francia gyarmatosok eddig még nem tudtak békésen megegyezni. Közben annyira elmérgesedett a helyzet maguk a franciák közt is, hogy Faure miniszterelnök kormányának az élete is kérdésessé vált. Úgy látszik elérkezett az idő, hogy Franciaország is kövesse a volt gyarmatokkal rendelkező államok példáját és elismerje a népek önrendelkezési jogát. Ezzel csakis a francia birodalom egységét őrizné meg. Ciprus szigetén ugyancsak nacionálista megmozdulások vannak. Peru és Ecuador közt is minden pillanatban kitörhet egy kisebb mértékű viszály. Korea, a formózai szoros. Indokína szintén zavaros területet jelent. Ez a sok zavargás és ellentét arról tanúskodik, hogy az élet változatlanul tovább fűzi a maga ciklikus fonalait. A tézis és antitézis, a két ellentétes életforma, a kommunista és a keresztény demokrácia államformáiban talál megtestesülést. Természetes tehát, hogy nemcsak lényegileg, hanem a módszerek alkalmazásában is két homlokegyenest ellentétes rendszer nem tudott eddig egymással megegyezni. Az egyik egy. — 398 — VILÁGFÓRUM