Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SZ1TNYAI ZOLTÁN

Forgószél

A Forgószél az elmúlt négy évtized kortörténelmi regénye. Eseményei egy magyar földesúri kastélyból indulnak el 1914-ben, ahonnan az első világháború kitörésének drámája ragadja egy vidéki városba. Világháború, forradalmak, ellenforradalom, kibontakozás, elszakított országrészek felszabadítása, a második világháború és az orosz megszállás első évei követik egymást ugyanazon a színhelyen. A makrokozmosz történései a mikrokozmosz életében. A magyar társadalomnak szinte teljes keresztmetszete, a legmagasabb rétegektől az ipari munkásságig és földmíves parasztig, egy képzeletbeli megyeszékhely kagylójában. A regény eseményei, amelyekben közel 200 szereplő jelenik meg, a főhős életét követve, az emigrációban érnek véget, a mában.

A város szükölt és csöndesedéit. Csak a Szépváros piszkos házsorai között sivított végig mindtöbbször a fenyegető moraj:

— Enni adjatok!

Néha forgószéllé váltan, a város belső részéig hatolt, eltáncolt a direktórium épülete előtt s a kapuban ácsorgó tányérsapkás őrök fegyveres látványától megtorpanva, hirtelen sarkonperdült és semmivé vált a nyomor sötét, külvárosi díszletei mögött.

Az emberek mind nyíltabban beszéltek arról, hogy a direktórium urainak kamrái zsúfolásig telve vannak élelemmel, a dolgozó népnek pedig alig van már mit ennie. Kertészt is csak azért tették lakat alá, mert szót emelt a vezetők garázdálkodása ellen. A keserűség növekvő moraját vésztörvényszéki ítéletekkel akarták elnémítani, de mennél többen kerültek a börtönökbe, a zúgolódók annál dühödtebben vicsorítottak a direktórium felé, mint a kutya, amelyre botot emeltek.

Kutas, az élelmezési ügyek politikai megbízottja, fontos megbeszélést tartott bizalmas munkatársaival. A pusztai vigalom utolsó előkészületeit tárgyalták. A finom borokat, pezsgés ládákat már kiküldték az igénybe vett grófi kastélyba. A muzsikus cigányokkal megrakott szekeret is elindították már. Csak a direktóriumi tagokat és pártvezetőket a mulatság színhelyére szállító gépkocsikról kellett még gondoskodni. Olyan murit csapnak, aminöt annak a főúri kastélynak a falai sem láttak még. A herendi csészékben frissen főtt fekete párolgott, tálcán konyakos üveg, pohárkák, sósperecek, egy ébenfa dobozban cigaretták, szivarok. A tanácskozás zavartalanságát az ajtónálló elvtársnak adott szigorú utasítás biztosította. Senki sem léphetett be Kutas hivatali szobájába.

— Most még azt döntsük el, hogy meghívjuk-e a grófi családot? — kérdezte Kutas, miután az egyéb tennivalókat már megbeszélték.

— 39 —