Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
viszonylag jól ismerjük, benne adatokra támaszkodhatunk, és nemcsak a mai nyelvalakban feltalálható kövületekből következtethetünk a régi nyelvi struktúrára, bár természetesen ez utóbbi eljárás is, főleg ahol más út nincs, érdekes és — kellő kritikával és óvatossággal — használható eredményeket ad.” 7 Ezzel a magyar nyelvtudományi kritika, bár nyitva hagyta az utat az új materiálista szempontú elemzések számára, visszakanyarodott a korábbi történeti iskola igazolásához, legalább is az előzmények eredményeinek erejéig. Kommunista támadások — marxizmussal vagy anélkül Hosszú volt az út a szovjet “nyelvtudomány” alapvető gyengéinek felismeréséig. S akik felismerték, azok sem mozdulhattak az arakcsejevi diktatúra miatt. De a kör egyre szűkült a magyar nyelvtudósok csendesen elhárító csoportja körül. A harcnak előbb-utóbb ki kellett robbannia. A magyar nyelvtudósok meglehetősen egységes frontjával szemben hamarosan felvonultak a kommunista doktrinérek, akik egyáltalán nem nyelvészeti jellegű napilapjaikban és folyóirataikban a politikai szükségesség és a nyelvi tényéktől független Marr-féle nyelvészkedés szovjet-oroszországi hivatalos jellegének hangoztatásával akartak “megsemmisítő csapást mérni az ellenségre,” a magyar nyelvtudomány szakembereire.» Ebbe a küzdelembe, ha a kommunista teória szempontjából tökéletesen felkészületlenül is, de annál nagyobb lendülettel és ambícióval kapcsolódtak be azok a nyelvészek, akik az 1919. évi kommunista forradalomban való részességük óta kényszeredett visszaszorítottságban éltek a Horthy-korszak évtizedei alatt. Éles, személyeskedő jellegű viták fejlődtek ki a gyéren megjelenő folyóiratok lapjain, amelyek közül mind jelentőség, mind pedig a módszerek alapossága és a vita hevessége szempontjából hosszú időre maradandó emléket hagy az a párharc, amely Pais Dezső budapesti egyetemi tanár, a Magyar Nyelv szerkesztője és Beke Ödön akadémikus, a Magyar Nyelvőr szerkesztője közt kirobbant. Pais és Beke régi ellenfelek. Míg azonban a küzdelem korábban elég egyoldalú volt, mert Beke politikai okok miatt hátrányos helyzetéből semmi komoly akciót nem indíthatott, most a kommunista párt támogatását élvező és vádaskodásai során még bizonyításra sem kényszerült Beke évekre ki tudta egyenlíteni azt az erőtöbbletet, amit Pais érveinek igazsága, fölényes tudományos vértezete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjainak csendes, de szívós szolidaritása képviselt.9 BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa 7. L. A nyelvi elkülönülés és egységesülés. Magyar Nyelv, XLV. (1949), 233. 8. Anélkül, hogy ezeket a cikkeket most részletesen felsorolnánk, elég legyen útalnunk a Szabad Nép és a Magyar Nemzet megfelelő évfolyamaira, továbbá Molnár Erik “A finnugor ősnyelv kérdéséhez” című, tanulmánynak szánt cikkére. (Társadalmi Szemle, 1948, 340-343.) Ez utóbbiban éles formában mutatkozik meg a “kommunista pártosság” Marr értelmében gyakorolt alkalmazása éppen a magyar nyelv eredet-kérdése körül. 9. Ennek a vitának legjellemzőbb és nyelvtudományi szempontból is legmaradandóbb terméke Pais Dezső: Imperativus a nyelvészetben c. terjedelmes vitacikke. Magyar Nyelv, XLVIII., 119-150. — 361 —
