Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

marxizmus szerint “álláspontjával” van összekötve, az új nyelvi formában jelentkezik az új, elevenen ható tudat-forma. Ennek kifejeződése mondatgondolati jellegű. Marr tehát elsősorban a mondatot vizsgálta. A legfontosabb stúdium szerinte tehát a mondattan, amelynek a szempontjából szinte semmit sem jelentenek pl. a legrégibb szórványelemek, hely- és személynevek, részleges hangtani változások, alaktani elemek, stb. Mivel Marr már 1931-ben nem a jafetita törzsekről, hanem a jafetita nyelveken beszélő népekről szól, tehát nem az etnikai elemmel, hanem egy nyelvi, sőt gondolkozási rendszerrel operál, amely “az ideológiai szerkezet minőségét illetőleg egységes,” az ezt alkotó nyelvek pedig “a nyelvek kialakulását és mennyiségét tekintve . . . annyira sokszerűek, hogy ezek a mennyiségi tulajdonságok minőségiekbe mennek át,” Marr rövidesen elhagyta a “jafetita” műszót, tanítása átmegy a nyelvről szóló új tanba, aminek következtében a Jafetita Intézet nevét Nyelvi és Gondolkodási Intézetre változtatják, a Jafetita Gyűtemény folytatása a Nyelv és Gondolkodás c. sorozat lesz; egyedül a forradalmi tan tartja magát: Marr végig ragaszkodik ahhoz, hogy a stadiálitás (stadiális állapotok és átmenetek) tana maradjon az alapja a szovjet nyelvtudománynak, fő területe pedig a tudat normáit kutató syntaxis: a mondattan.5

Marr után óvatosan indult meg a zavaros és mágikus hátterű tanrendszer kritikája. 1935-ben bekövetkezett halála dacára sem mertek hozzányúlni tanaihoz, mert a szovjet tudományos kutatómunka rész-diktátora, Arakcsejev tábornok árgus-szemekkel ügyelt a nyelvészek “vonalhűségére”.

Amikor tehát egy orosz nyelvész, mint pl. Kacnyeljszon (> — bár jóval később — a nyelvi változások “másik csoportjában” azokat is felsorolja, amelyeket “a nyelv fonetikai struktúrájának és külső morfológiájának köre foglal magában,” már a régi szemlélethez való részleges visszatérést kockáztatja meg, Bárczi Géza pedig a két szemléletet ötvözve a hagyományos nyelvészeti iskola folytatására próbál érveket kovácsolni, amikor azt mondja, hogy: “addig, míg az egyes nyelvek történetén belül végbement stadiális változásokat meg nem vizsgálták és meg nem állapították, különféle nyelvek ilyen változásainak és e változások egymásutánjának összevetése, valamint e népek történetében megállapított társadalmi tényékhez való viszonyítása nem történhetik meg, hacsak nem akarunk elhamarkodott és valóságtól független, hamis törvényszerűségek megállapítására jutni. E vizsgálatokat — teszi hozzá Bárczi — első sorban olyan nyelveken lehet gyümölcsözően végrehajtani, melyeknek történetét

5. N. J. Marr rendszerének fejlődését a következő munkák mutatják: A jafetita Kaukázus és a harmadik etnikai elem a földközi-tengeri kultúra megteremtésében. 1920. — A Földközi-tenger vidékének indo-európai nyelvei. (Előadás) 1923. — A jafetita elmélet alapvető eredményei. 1925. — Előszó a nyomtatásban megjelent jafetitológiai munkák klasszifikált felsorolásához. 1926. — A nemzeti kisebbség tanulmányozásának jelentősége és szerepe a vidékkutatásban. 1927. — A jafetitológia a leningrádi állami egyetemen. 1930. — Jafetita nyelvek. (Nagy Szovjet Enciklopédia) 1931. — A jafetita elmélet nyelvpolitikája és az udmurti nyelv. 1931. — Nyelv és gondolkodás. 1931.

6. V. ö. Magyar Nyelv, XLV., 19.

— 360 —