Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT adósságának, a magyar népnyelvi anyag feltárásának és begyűjtésének, valamint az ezzel szükségszerűen összekapcsolódó új kutatási módszerek, eljárások kialakításának elvégzésére. A Magyar Népnyelvkutató Intézet megsemmisítésében a kommunista rendszer csattanós bizonyítékát szolgáltatta saját belső csalárdságának, amellyel a magyar népi értékek kutatását, érvényesítését csak az üres szólamok határáig és átmenetileg alkalmazza, akkor is csak célzatosan, a magyar történelmi értékek és a nyugati szellemi kapcsolatok aláaknázására, de kifejlődni, rendszerré formálódni a benne immanensen meglévő magyar elemeknek a marxizmusleninizmus tanrendszerébe való beilleszthetetlensége miatt sohasem fogja engedni. A debreceni intézet Magyar Népnyelv című hatalmas évkönyvsorozata az intézet többi kiadványaival, 14 nagy népnyelvi szótár, Bihar megye teljes helynévtára és a Debreceni Cívis-Szótár (hogy csak a legjelentősebbeket említsük) gyűjteményeinek megindításával a kommunista inspirációjú mai bibliográfiák minden elhallgató tendenciája ellenére kitörölhetetlen alapokat rakott annak a fejlődésnek a számára, amelyet a magyar nyelv egyik leghűségesebb szerelmese, ismerője és kutatója, Csűry Bálint professzor, a Szamosháti Szótár két hatalmas kötetében úttörő és maradandó formában indított el.3 A háború után Magyarországtól ismét elcsatolt részek megsemmisült intézményeinek sorában legfontosabb szerepe volt az Erdélyi Tudományos Intézetnek. Azon belül is maradandó nevet szerzett magának Szabó T. Attila professzor, Erdély magyar helyneveinek, az erdélyi és moldvai magyar népnyelvnek, de általában az egész Erdélyre vonatkozó magyar oklevélanyagnak is manapság legjelentősebb kutatója. Bámulatos munkatempója, termékenysége, vezetői képességei hamarosan egész kutatócsoportot állítottak munkába, kiadványsorozatok megjelenését tették lehetővé és így nagy eredménnyel gyümölcsöztették azt a pár esztendőt, amíg Erdély északi felében a magyar kutatómunka szabadsága biztosítva volt.4 De a megmaradt intézmények is csak a legnagyobb nehézségek árán tudtak — annyira, amennyire — működni. A Magyar Tudományos Akadémia I. osztályában hamarosan felborult a korábbi egyensúly; új “irodalomtudósok” árasztották el az Akadémiát, akiknek a kommunista pártkövetelmények iránt tanúsított nagyfokú érzékenységét és alkalmazkodási készségét az osztály nyelvésztagjai csak nyilvánvaló nehézségek közepette tudták követni, amennyire erre képesek voltak. Nem csoda, hiszen a magyar nyelvkutatás természetes anyaga, a magyar nyelv nem sok módot ad marxista-leninista agymutatványok véghezvitelére, a nyelvi anyag nem támogatja a kommunista doktrínát, különösen nem annak Marr-féle alkalmazását. A marrizmus Marr szovjet nyelvtudós első tanulmánya 1888-ban jelent meg “A grúz nyelv természete és jellege” címen. Utána a szerző, kiterjesztve tanulmányait az összes ismert nyelvekre, az “ősnyelvek”, a nyelvi ős-3. A debreceni népnyelvkutatók legutóbbi, komolyabb életjele a Magyar Népnyelv meglehetősen megcsappant VI. kötete volt (1949). 4. Az erdélyi magyar népnyelvkutatás a székely autonóm terület megszervezése óta ismét fellendülőben van. Erről majd a tanulmány más helyén szólunk. 358 —
