Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
szótörténet tudományos elemzése, másrészt pedig a teljes magyar szókincs került volna az olvasó kezébe. Új generáció felnövekedését tapasztalhattuk, Budapesten elsősorban a nyelvtörténet, Debrecenben a népnyelvkutatás, Erdélyben pedig a speciális erdélyi nyelvtudományi feladatok kutatása számára. S bár mind a kormány, mind az Akadémia — Erdély kivételével — eleinte igen szűkkeblűén támogatta ezt a fejlődést, az mégis évről-évre ugrásszerű haladást mutatott. A küzdelem évei: 1945-48 Ebben a helyzetben érte a magyar nyelvtudományt a II. világháború befejezése. Bár az egyetemek hamarosan megindították munkájukat, a korábbihoz hasonló kutatómunkára jó ideig gondolni sem lehetett. Az egyetemi tanárok és az egyetemi intézetek személyzetének igazoló eljárása még azok működését is akadályozta, akik a háború kísérő jelenségeinek (elhalálozás, sebesülés, fogság, internálás, szibériai kényszermunka, stb.) következtében véglegesen vagy átmenetileg el nem vesztek a kutató munka számára. A kibombázott, széttelepített vagy széthordott gyűjtemények és könyvtárak újjászervezése is nagyon sok időt és energiát emésztett fel. Tudományos folyóiratok kiadására nem volt sem pénz, sem papír. A forgalomból kivont tankönyvek pótlása csak fokozta a tudományos munkára hívatott személyzet túlterhelését. Végül pedig mindezen körülmények közt a legzavaróbb formában mutatkozhatott meg annak a kis, de igen aggresszív csoportnak a tevékenysége, amely még 1919-ből tovább ápolt kommunista meggyőződését most már — az 1948-as kommunista hatalomátvétel óta különösen — az államhatalom birtokába jutott kommunista párt funkcionáriusainak támogatásával tudta érvényesíteni — több más között a magyar nyelvtudomány területén is. A magyar nyelvtudomány és a nyelvészképzés megsemmisült nagy intézményeinek sorát a következőkben ismertethetjük. A népi-kollégiumok szervezési hulláma idején, kevéssel a háború után megszüntették az Eötvös- Kollégiumot, a magyar tudósnevelés legjelentősebb országos intézményét. Az a nemzedék, amely a Magyar Nyelvtudományi Társaságot szervezte és felvirágoztatta, a Társaság Magyar Nyelv című folyóiratát és más kiadványait olyan színvonalon jelentette meg, hogy az nemcsak az egész magyar tudományos kutatásnak vált díszére, hanem méltó formában képviselte az “école de Budapest” világszerte elismert tudományos rangját, évtizedeken keresztül az Eötvös-kollégiumban nevelődött. A kollégium neveltjei ismertek voltak a tudományos szabadság elvéhez való ragaszkodásukról, ami ezt az intézményt a hitlerista szellemi és politikai aggreszszió éveiben a magyar szellemi függetlenség és a nyugati műveltséghez fűző kapcsolatok folytatólagossága szempontjából rendkívüli jelentőségre juttatta.2 Hasonlóan megsemmisült a debreceni egyetem Magyar Népnyelvkutató Intézete is, amelyben alig néhány esztendő alatt egy új gyűjtő- és kutatónemzedék nevelődött fel a magyar tudományos kutatómunka legnagyobb BAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa 2. Az Eötvös-Kollégium szellemére történt legutóbbi utalások közül talán a legérdekesebb az, amelyet Pais Dezső tett a Sőtér István doktori értekezésének vitájában elhangzott hozzászólása keretében. Magyar Nyelv, L., 130-133. — 357 —
