Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
A nyelvtudomány módszerei és feladatai A magyar nyelvtudomány helyzete a II. világháború végén Mielőtt a most lezáródó évtized jelenségeit ismertetnénk, szükségesnek tartjuk, hogy pár szóval, vázlatosan bemutassuk a nyelvtudomány feladatait, kutatási elveit és módszerét, különös tekintettel a magyar nyelvtudomány lehetőségeire és adott viszonyaira. Ismertetnünk kell a magyar nyelvtudomány általános helyzetét is a II. világháború befejezésekor, hogy az olvasó számára ilyen módon megteremtsük az összehasonlítási alapot a ma eseményeinek tárgyalása során. * * * A nyelvtudomány feladata minden nyelvre nézve a nyelv jelenségeinek pontos meghatározása, e jelenségek, alkatelemek rendszerbe foglalása és az egyes nyelvek rendszerének egymás közti összehasonlítása révén a hasonlóságok vagy különbségek megállapítása. A hasonlóságok tüzetes vizsgálata, karöltve a rokontudományok (történetkutatás, néprajz, régészet, emberföldrajz, stb.) eredményeinek egybevetésével adja meg a lehetőséget a nyelvek közti rokonsági fokozatok megállapítására. így alakultak ki ismereteink a különböző nyelvi rokonsági egységek (indogermán vagy indoeurópai nyelvcsalád, altáji nyelvtörzs, nyugati szláv nyelvcsoport, stb.) alkotó részeinek összefüggéseiről. A nyelvtudomány, amikor a vizsgálandó nyelvi jelenségeket számba veszi, legelsősorban abból a tényből indul ki, hogy a nyelv az emberi beszéd útján keletkezett, fejeződött ki. Az élő beszédnek ez az elsődlegessége, amióta az ember a tudományos indukció és dedukció logikai elveit felismerte és különösen a természettudományi kutatások kifejlődése folyamán nagy változatosságban, egyre következetesebben alkalmazta, egyre jobban kidomborodott a modern nyelvtudomány kialakulása során. A nyelvtudósok mind nagyobb igénnyel törekedtek a nyelvi jelenségek minél pontosabb leírására, elsősorban a nyelvnek mint akusztikai jelenségnek, eredete szerint pedig beszédfiziológiai produktumnak részletes lerögzítésére, elemzésére, az elemzett hangok rendszerének megvilágítására, összehasonlítására. A hangtan adta meg a lehetőséget az emberi beszéd különböző típuselemeinek összehasonlító kutatására. A következő egység a kutatásban a szókinccsel foglalkozó szótan, amely a szavak keletkezésével, történetével, alaki és jelentésbeli változásaival, nyelvi szándékot és kulturális tartalmat kifejező funkciójával foglalkozik. A lekszikális jellegű szókutatást az alaktan egészíti ki, s kapcsolja át a szavak természetes talaját és megjelenési módjait leggyakoribb formában bemutató mondat fajait, formáit s ezek kialakulását és funkcióját kutató mondattanba. Az emberi beszédnek e három fő elemét, amelyet a hangtan, szótan és mondattan vizsgál, a nyelvtudomány részben leíró, részben pedig történeti módszerrel kutatja. A leíró módszer egy-egy jelenségnek egy bizonyos korszakon belüli képét adja. Ha ez a kép számos földrajzi pontot köt össze és ezeken a változatokat következetesen feltünteti, a nyelvföldrajzi módszer alkalmazásának vagyunk tanúi. A történeti elv alkalmazása azt jelenti, hogy egy jelenség vagy jelenségcsoport nyomait bizonyos vagy az összes ismert történeti korszakokon keresztül végigBAKÓ: A magyar nyelvtudomány sorsa — 355 —
