Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

ÚJ MAGYAR ÚT A felsorolt államok között a legtöbb egy vagy két típusú reactorra koncentrálja a kutatásait, míg az Egyesült Államok öt különböző típus­sal kísérletezik. A fő különbség az amerikai és európai reactorok között abban áll, hogy az Egyesült Államok a ritka izotópban dúsított urániumot használja üzemanyagként, míg az európaiak a természetes urániumot. Ennek magyarázata, hogy ez a nemesebb üzemanyag igen költséges be­rendezésekkel állítható elő, melyek Amerikán kívül csupán még Angliá­ban vannak meg, ott is kisebb mértékben. Ezért nagy fontosságú az amerikai Atomenergia Bizottság elnökének bejelentése, hogy az Egyesült Államok dúsított urániumot önköltségi áron fog más nemzetek rendel­kezésére bocsátani. Igen érdekes az angolok kísérlete, gázzal való hűtés a folyadék-hűtés helyett, valamint a hollandoké, akik a szokásos szilárd vagy folyadék forma helyett porított formában használják az urániumot. Az angolok nagy erőfeszítéseket tesznek a reactor fejlesztésében, hogy egyre súlyo­sabbá váló szénproblémáikat atommal oldják meg. Nagy érdeklődés előzte meg a szovjet előadásokat, mert ez volt az első eset, hogy a Nyugat információt kapott a szovjet kísérletekről. Blokhinsted és Nikolayev mutatták be a szovjet reactor modelljét, amely a Hanfordban lévő amerikai vízhűtéses uránium-grafit reactorhoz hasonló típusú. Az oroszok az első ilyen reactort 1953. óta tartják üzemben elektromos energia fejlesztésére. Az első amerikai kísérlet egy város elektromos ellátására 1951-ben történt. Az Idaho állambeli Areo városka lakói voltak az elsők, akik atomerővel előállított villanyállamot kaptak. Az összes reactor előadók megegyeztek abban, hogy a mai körül­belül ötezer kilowattos reactorok áramárai még többé vagy kevésbé fe­lette vanak a szén áramáraknak. A közeli néhány év alatt elkészülendő százezer kilowatt körüli egységek már hivatva lesznek a szénárakat elérni. Az amerikai James Lane szerint tizenöt-húsz év múlva az atom olcsóbban fog áramot adni, mint a szén. Az új tudomány tehát, amit atom-ökonómiának nevezhetnénk, bíz­tató képet ad az emberiségnek még akkor is, ha a fúzióról ma elfeled­kezünk. A kép még biztatóbb lesz, ha figyelembe vesszük Strauss ad­mirális bejelentését, hogy az uránium — az eddigi jelek szerint — nagyobb mennyiségben van jelen a földkéregben, mint azt hittük. Ezzel szemben, szakértők szerint, a föld szénkészlete csak mintegy 150-200 évre volna elegendő. A reactorokkal kapcsolatban egyik legfontosabb probléma a hatás­keresztmetszetek kérdése. A hatáskeresztmetszet azt mondja meg, hogy mekkora céltáblát képvisel egy atom (pl. egy uránium) egy repülő ré­szecskével (pl. neutronnal) szemben. Ezek a céltáblák atomi méretűek és különbözők az egyes reactiók szerint. Ezek a természet által megszabott alap-állandók, amelyeken az ember nem tud változtatni, de amelyek pontos ismerete nélkül nem is tudja az atomreactiókat kellő módon lefolytatni. A hatáskeresztmetszetek e kúlcsszerepe okozta, hogy a különböző országok ezeket a mérési ered­ményeket a leggondosabban titkolták. Most, hogy az adatok nyilvános­ságra kerültek, kiderült, hogy az egyes nemzetek adatai figyelemremél­— 348 —

Next

/
Thumbnails
Contents