Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
tóan egyeztek. Nem csodálatos ez a tudomány szempontjából, de jelentős költségmegtakarítás a kisebb felkészültségű nemzeteknek, ha ezeket az adatokat ingyen kapják. Az atomenergia felhasználása felvet még egy kérdést, amely újabban nagy fejtörést okoz a technikusoknak, és amely a genfi konferencián is szóbakerült. Mitévő legyen az ember azzal a sok veszélyes melléktermékkel, amely az atomreactióknak folyamánya és amelyet atomsalaknak is nevezhetnénk. Már a szén füstje és salakja, továbbá a robbanó motorok kipufogó gázai is komoly problémát adnak a nagyipari városoknak. Mennyivel veszélyesebbek a reactorok rádióaktív melléktermékei. Az eddig javasolt megoldások vagy földalatti vagy az óceán legnagyobb mélységeiben való elrejtésre irányulnak. Jellemző a kérdés fontosságára, hogy még a világűrbe való kilövés gondolata is felmerült, bár ez ma még túl drága. Bármennyire gondosak is az egyes országok a saját rádióaktív melléktermékeik ártalmatlanná tételében, mégis a konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy ez a kérdés biztonságosan csak nemzetközi ellenőrzéssel oldható meg. Az atom szerepe a biológiai kutatásban több előadásban került megvitatásra. Bár ez a tudományság még nem annyira előrehaladott, mint az energia kérdései, annál több érdekességet ígér a jövőre. A téma két főrészre oszlik. Egyik az atom, mint eszköz a biológiai kutatásban, a másik az atom rádióaktívitásának befolyása a biológiai folyamatokban. Az élet rendkívül bonyolult jelenségeiről ad képet a rádióaktív izotópok alkalmazása. Például a rádióaktív foszfor vagy a rádióaktív szén kémiailag és biológiailag úgy viselkedik, mint a közönséges foszfor vagy a közönséges szén, mégis a kutató nyomon tudja követni őket a bonyolult folyamatokban, ami azt jelenti, hogy nyomon tudja követni a közönséges foszfor és szén útját is az élet jelenségeiben. Olyan ez, mintha például, pirosra tudnánk festeni a szénatomot s útját közvetlenül tudnánk követni. Az utolsó két évtized biológiája lépten-nyomon alkalmazta ezt a módszert s olyan jelenségeket tudott felderíteni, melyek azelőtt érthetetlenek voltak. A magyarok számára különösen érdekes, hogy ezt a módszert magyar ember vezette be: Hevesi György, aki 1944-ben a Nobel-díjat kapta. A konferencián e módszer sokféle alkalmazása került ismertetésre. Kimagasló téma volt a növények fotoszintézise, amely, mondhatjuk, kúlcsa a földön lévő életnek. A Nap súgárzási energiáját és negativ entrópiáját első lépésben a növények értékesítik és a két szervetlen anyagból, a széndioxidból és vízből szintetizálják a chlorofilt, keményítőt és cukrot, táplálékot adva ezáltal az állatvilágnak, amely önmagában nem képes erre a szintézisre. Az emberi tudomány is képtelen mai napig ezt a szintézist pusztán súgárzási energia árán előállítani. A konferencián szovjet tudósok jelentették, hogy közel vannak a folyamat megértéséhez. Tovább ment Calvin amerikai kutató, aki a folyamat kémiai részére teljes értelmezést tudott nyújtani. A folyamat fizikai része, a napsúgárzás elnyelése, vár még felderítésre. Az amerikai tudósoknak ma még erre vonatkozólag csak elméleti elgondolásaik vannak, de ha sikerül a kérdésnek ezt a részét is megoldani — amit BAY: A genfi atom tudományi konferencia — 349 —
