Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
A genfi atomtudományi konferencia Az atomenergiának az egész világra kiterjedő békés felhasználása hatalmas lépéssel jutott előbbre a genfi nemzetközi atomtudományi konferencián, amelyet az Egyesült Nemzetek szervezete amerikai kezdeményezésre rendezett. A nemzetek első ilyen találkozásán a verseny abban állt, hogy ki tud többet adni? A tárgy most nem az atom rejtelmeinek kifürkészése, hanem a gazdaságos energiafolyamatok bemutatása és összehasonlítása volt. Ezt a célt szolgálta a szellemi Olimpiász több mint négyszáz tudományos előadása és a kutatásban résztvevő országok atomkiállítása. A konferencia elnöke, Houri J. Bhabha, a világhírű hindu fizikus, mindjárt az első napon felvetette a jövő legérdekesebb kérdését: lehetséges-e az atomfuzió békés felhasználása? Az atomfuzió az a folyamat, amelyben több könnyű atommagból épül egy nehezebb atommag, ellentétben az atomhasadással, amelyben egy nehéz atommag könnyebbekre esik szét. Mai napig a fúziót csupán ellenőrizhetetlen módon, robbanásszerűen lehetett lefolytatni a H-bombában, míg a hasadás, amely az A-bomba reactiója, könnyen ellenőrizhető a reactorokban. Bhabha igennel válaszolt a feltett kérdésre. Inkább a tudós optimizmusával, mint okfejtéssel, két évtizedre becsülte a megvalósítást. Sir John Cockcroft, a Nobel-díjas angol fizikus, Bhabha jövendölését megvalósíthatónak tartja. Lewis Strauss, az amerikai Atomenergia Bizottság elnöke tovább ment. Közölte, hogy az Egyesült Államok már határozott lépéseket tett a kérdés kísérleti megvizsgálásában. Ennek ellenére azonban Strauss az időpontra vonatkozólag nem volt hajlandó jóslásokba bocsátkozni. A “békés” — azaz ellenőrzött sebességgel végbevitt — fúzió korlátlan energiaforrás birtokába hozná az emberiséget, mert a fúzió üzemanyaga a könnyű elemek (mint például a hidrogén), a föld legközönségesebb, leggyakoribb elemei. Ugyancsak a fúzió adja a Nap mérhetetlen energiáját. Valójában a Nap egy békés hidrogén-bomba. Az atomenergia mai gyakorlati problémái a hazadás köré csoportosulnak, ezért a konferencia oroszlánrészét az uránium reactorok képezték. Ez az a téma, ahol az atomkutatásban elöljáró országok elmondták a saját, nagy költségek árán megszerzett tapasztalataikat a többi nemzeteknek. Belgium, a skandináv államok, Kanada, Franciaország, a Szovjetúnió, Anglia és az Egyesült Államok állítottak ki modell-reactorokat, azonkívül az Egyesült Államok egy valódi reactort is üzemben tartott a helyszínén. Ezt a reactort a résztvevők kívánatra maguk is működtették és tanulmányozhatták. Svájc rögtön megvásárolta ezt az egységet az önköltségi ár feléért. — 347 — BAY ZOLTÁN
