Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
SPORT-ÉLET A mai magyar sport a legkiválóbbak teljesítményeinek tükrében A magyar sportemberek sikerei és általában a magyar tömegsport eredményei bizonyítják, hogy a magyar sportélet a háború után lendületes fejlődést ért el. Miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legutolsó párizsi ülésén levette napirendjéről azt a javaslatot, amely szerint szavazással kellett volna döntenie az államosított amatőröket illetően: amatőröknek nevezhetők-e vagy sem, résztvehetnek-e az olimpiászon és nemzetközi versenyeken, stb., mi sem foglalkozunk a kérdéssel. Hogy milyen politikai erők érvényesültek e fontos javaslat elvetése mögött, most nem lényeges. Nemzetközi szempontból nem probléma ezek után az sem, hogy a vasfüggöny mögötti sportemberek milyen kedvezményeket élveznek, hogy milyen kényszer-tréning alatt állanak és hogy milyen edzésmódok azok, amelyek ezeket a ragyogó sportteljesítményeket eredményezik. Részemről tagadom azt a propagandisztikus híresztelést, amely szerint a kommunisták új, eddig nem ismert teóriákat hoztak volna a tudományos testnevelésbe. Ellenben valószínű az, hogy tervszerű, részletes módszerekkel (az úszók mozgás-sorozatáról víz alatti film-felvétel; az atléták stílusát szintén film-felvételekkel ellenőrzik, kiértékelik, stb.) dolgoznak. Véleményem szerint idő, kedvezmények, kényszerítések, propaganda és lélektani átállítás: ezek azok a ráhatások, amelyek a fejlődést elősegítik és biztosítják. Ha figyelemmel kisérjük a nemzetközi sportéletet és eredményeket, úgy láthatjuk és kiértékelhetjük a különbségeket a vasfüggöny mögötti és itt Nyugaton, a szabad világban élő sportemberek háború utáni eredményeit illetően. Ha párhuzamot vonunk a teljesítmények között, akkor azt látjuk, hogy a szabad világban élő sportemberek a háború után több világrekordot állítottak fel, mint a vasfüggöny mögöttiek. A különbség inkább abban mutatkozik, hogy a vasfüggöny mögötti sportélet, a háború előtti alacsonyabb színvonaláról emelkedőben van és ugrásszerű fejlődést ért el. Míg itt Nyugaton a háború előtti magasabb teljesítmények és a jelenlegi eredmények között a különbség nem annyira feltűnő. * Úgy hiszem, érdekelni fogja olvasóinkat, ha közelebbről bemutatunk néhány magyar sportembert, aki a háború után és jelenleg is, úgyszólván minden alkalommal képviseli a magyar színeket s aki annyi dicsőséget szerez a sportpályákon a magyar névnek. Németh Imre, kalapácsvető. Régi MAC-atléta. Farkas Mátyás tanítványa. Londonban, 1948-ban olimpiai bajnokságot nyert. Jelenleg a budapesti Népstadion igazgatója. Csermák József, kalapácsvető. Tapolcai munkásgyerek. A falusi kovács fia — ahogy a kommunista sajtó nevezi. Jelenleg a magyar nép— 311 —
