Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
MIKÓ BÁLINT A jellemnevelés új útjai Rómából Athénbe ugyanannyi ideig tartott az út százötven évvel ezelőtt, mint 2000 évvel ezelőtt. Ma azonban repülővel egy óra, rakétával pedig mindössze három perc a két történelmi város közötti távolság. Mit jelent ez? Azt, hogy a technika az utolsó százötven évben annyit fejlődött, amennyit évezredeken át sem tudott. Ma ott tartunk, hogy a gép versenytársa lett alkotójának. Önkéntelenül is az “Ezeregy Éjszaka” történetének az a része jár az eszünkben, amelyben az üvegből kiszabadult szellem uralma alá hajtotta szabadítóját. Ma, amikor a hidrogénbombával töltött rakéták, amelyek embermilliók elpusztítására képesek, óránként 15,000 km-es sebességgel száguldanak a fejünk fölött, minden gondolkozó ember attól fél, hogy a “szellem”, azaz a gép végleg kiszabadul az üvegből. A mesével szemben csak annyi a különbség, hogy ma nem akarjuk a “fejlődést” megállítani, nem akarjuk a szellemet az üvegbe visszaparancsolni, csak uralmunkat szeretnénk biztosítottnak látni. Ahhoz azonban, hogy az emberrel versenyre kelt gép feletti uralmunkat biztosíthassuk, ahhoz, hogy a technika fejlődése ne az emberiség pusztulásához, hanem boldogulásához vezessen, ahhoz a mainál sokkal tökéletesebb emberre van szükség. Amint a televíziónak, az atomrombolásnak és a modern technika sok eszközének az elmélete már évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is ismert volt, csak éppen előállítani nem tudtuk őket, ugyanúgy a tökéletesebb ember képét is régen megrajzolták a próféták, tanítók és nevelők. Csak megalkotni nem tudtuk, mert nem volt meg hozzá a tudásunk, nem voltak meg lélektani eszközeink, hogy ezt a tökéletesebb embertípust felneveljük. Ma minden haladó állam milliókat költ az új embertípus nevelésének és a jelen generáció átnevelésének a problémáira. De amint a gép is elméleti számítások, laboratóriumi kísérletek és végül szakszerűen vezetett munkáskezek eredménye, úgy az új embertípus is csak egy hasonlóan tudományos és koordinált tevékenység eredménye lehet. A lélektani és társadalomtudományi laboratóriumokban lázas munka folyik, különösen az Egyesült Államokban és Angliában. Ebben a cikkünkben egy ilyen laboratóriumba szeretnénk bepillantást adni, mégpedig Dr. Ernest M. Ligon Jellemkutató Laboratóriumába, amely a New York állambeli Schenectady Union College nevű iskolában működik. Első kérdésünk természetesen az, hogy milyen legyen az új embertípus? Tudományos fogalmazás helyett próbáljunk meg magunkban arra a kérdésre válaszolni, hogy kinek a kezében látnánk az atomenergiát a legnagyobb biztonságban? Ismerve az emberi gyarlóságot és gyengeséget, én csak akkor tudnám valóban nyugodtan álomra hajtani a fejemet, ha az Jézus Krisztus kezében volna. Akkor tudnám, hogy ezt a hatalmas fegyvert kezelője se szándékosan, se véletlenül, se felindultságában nem — 301 —
