Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
a világproblémák megvitatására felvetett genfi konferencia megvalósítását lehetővé tegyék. Első fejezet: A genfi "csúcsponl"-lalálkozó Az aránylag békés légkör legalább is látszólagos megteremtése az orosz békeoffenzívát harangozta be, amely most teljes gőzzel munkába indult. A genfi konferencia ennek a légkörnek a szellemében gyűlt össze. Eisenhower elnök szavaival élve: “Mi az emberiség békére való vágyakozásának a jegyében jöttünk össze . . , hogy új szellemet oltsunk diplomáciai kapcsolatainkba.” Bulganin ugyancsak az orosz küldöttség békés szándékait és a háború mindenáron való elkerülését hangoztatta. De a jóindulat kifejezése mögött az ellentétek megmaradtak. A nyugat egyetlen közös frontot képviselt, amennyiben a német egység megvalósításának és önrendelkezési jogának az elfogadásától tette függővé a többi problémák tényleges megoldását. Az orosz azonban a lefegyverzést helyezte előtérbe, amelynek értelmében a megszálló csapatok visszavonása és egy általános európai biztonsági rendszer felépítése fokozatosan kiépített lépésekben történne meg. A kezdeményezést azonban Amerika ragadta magához. Eisenhower elnök itten már megszokott őszintesége és egy ellenőrző-rendszer felállítására vonatkozó javaslata annyira meglepte az orosz küldöttséget, hogy jóformán szóhoz sem jutottak. Ezzel tehát kibújt a szög a zsákból és megint bebizonyosodott, hogy egy valódi békének a lehetősége csak a képzelet játéka. Az valószínű, hogy az orosz békét akar, de csak ideiglenesei és az ár, amit ezért kér, nemhogy békét, hanem az ellentéteknek és a feszültségnek a fokozását vonná maga után. Minden, jel arra mutat tehát, hogy az orosz békepropaganda semmi más, csak stratégiai manőverezés, hogy helyzeti előnyt avagy időt nyerjen magának és nem jelenti végcéljának, a proletáruralom felállításának a felhagyását. Az eseménysorozat második fejezete októberben, a külügyminiszterek találkozóján fog következni, előkészítése azonban már lázasan folyik. Mindszenthy kiszabadítása, a kínaiakkal való tárgyalás, a nemzetközi konferencia az atom-energia békés használatáról, az orosz mezőgazdászok amerikai látogatása, mind arra irányul, hogy a közvéleményre való hatásukkal a tárgyalások zavartalan menetét és egy esetleges újabb “barátkozás” kialakulását lehetővé tegyék. Remélhetően azonban a nagyhatalmak tudatában vannak annak, hogy az orosz ellenoffenzíva mindegyik fejezete az utolsó fejezet céljának a megvalósitását segíti elő. Marion András ÜJ MAGYAR ÚT — 300 —
