Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
VILÁQ FÓRUM A “langyosodé” hideg háború Lassan tíz és fél esztendeje már a második világháború fegyverletételének és ez az idő bőven elegendő volt arra, hogy a józan ésszel rendelkező emberek a kommunizmus igazi célját, embertelen módszerét és romboló taktikáját felismerjék. Az utolsó pár hónap eseményei azonban azt mutatják, hogy még a józan emberek is könnyen félrevezethetők, olyannyira, hogy egy jelenlegi maszlagért képesek tíz és fél év alatt nyert tapasztalatukat félretenni. Az oroszok által megindított eseménysorozatot, mely jóformán az egész világot megdöbbentette, Németországnak az Északatlanti Védelmi Szervezetbe (NATO) és a Nyugateurópai Únióba való belépése váltotta ki. Ez vitathatatlan tény és azt bizonyítja, hogy az orosz ellen-akciónak, avagy béke-akciónak igen nyomós katonai okai is vannak. Mint ahogy e számban kimutattuk, a katonai hatalom a nemzet erő-hatalmi tényezőinek az összessége, és mint ilyen, döntő szerepet játszik a külpolitika irányának a meghatározásában. Ha tehát az orosz most békét akar, annak a pragmatikus magyarázata az, hogy nem tartja előnyösnek katonai erejének a bevetését céljainak a megvalósítására, hanem ezeket más úton igyekszik elérni. Ebben a megvilágításban a szovjet béke-offenzíva meg van fosztva álcázott propaganda-tónusától és tárgyilagos perspektívába hozható. Előkészítő események Bizonyos távlatból nézve, a genfi konferenciát megelőző orosz engedékenység úgy tekinthető, mint egy bevezető rész, amelynek folytatása még következni fog. Ebbe a bevezető részbe sorolhatók a lap múlt számában már megemlített tervszerű törekvések, amelyek egy nyugat és kelet közti semleges zóna felállítását és egy a NATO-val egyenlő értékű hadsereg megteremtését célozták. Ugyancsak ide tartozik Ausztria kiürítése és a belgrádi Kanossza-járás. Ennek az ellenakciónak a zsenialitása abban áll, hogy mindezen törekvések egymagukban is egy katonailag és stratégiailag már előre megfontolt és gondosan kidolgozott cél elérését segítik elő. Eltekintve attól, hogy az ellenoffenzíva koncepciójának támasztpontjai, szerepüket jól szolgálták és talán még a kalkulációkat is felülmúló eredményt értek el. Legelőször is ezek a sakkhúzások kitűnő propagandaanyagnak bizonyultak és előkészítették a talajt a következő fejezet számára. Másodszor a Brenner-átjárót katonailag teljesen kikapcsolták és a nyugatnak a szerbekbe vetett hitét megrendítették. Harmadszor pedig azt érték el, hogy egy egyesített, de semleges Németország lehetősége mint Damoklész kardja lebeg a nyugati egység felett. Ezt természetesen Adenauernak Moszkvába való hívása és egy semleges zóna teremtésének a lehetősége váltotta ki. Ezek a helyi vonatkozású sakkhúzások még arra is szolgáltak, hogy — 299 —
