Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

mindig más képet mutat, aszerint, hogy ki rázza össze képpé az elemeket. Ennek főoka, szerintem, sok más egyéb mellett az, hogy Amerika, történelmi távlatból tekintve, fiatal. Egy vajúdó, ifjú bolygóhoz is hasonlíthatnánk, amelynek iszonyú belső erői most küzdenek a felület, a bolygó arcának végső vonásaiért. Most még minden elasztikus. Enged a nyomásnak, bár érkezőben van itt is az idő, amikor a felszín megmerevedik, s minden további változás fájdalommal jár.

A majdnem korlátlan emberi szabadság az a csodaszer, mely összetartja, s megőrzi mégis elasztikusnak ezt a világot. Az emberi szabadság eszméje itt valóban élő valóság. Nemcsak törvények biztosítják, hanem minden valamire való polgár őrködik annak maradéktalan fenntartásán. így Amerikának nemcsak az államformája demokrácia, de népe is valóban demokratikusan él. Ez az életforma számos látszólagos hátránnyal jár a hadsereget illetőleg. Mivel a szólásszabadság az egyik legsarkalatosabb szabadságjog, így mindenki szabadon hallathatja hangját minden őt érintő dologban. A hadsereg ügye pedig az, ami mindenkit a legszemélyesebben érint. így bárki felszólalhat és ellenezheti a hadsereg kibővítését, tiltakozhat az ország hadbalépése ellen, vagy éppen a katonai szolgálat eltörlése mellett foglalhat állást, stb. Ez persze a dolgok természetes kifej lését meglassíthatja, sőt, hosszabb vagy rövidebb időre meg is állíthatja. Ez kétségtelenül hátrány.

Egészségesen működő államrendszer esetén azonban ez nem túlságosan nagy veszedelem, mert amikor az idő megér a cselekvésre, a közvélemény úgyis támogatni fogja a kormányt. Sok idő tulajdonképen a közvélemény áthangolásával telik el, mert, legalább is elméletileg, minden egyes polgárt külön meg kell nyerni az ügy számára. Amikor azonban a döntés megtörtént, a demokrácia éppen olyan gyors cselekvésre képes, mint akármelyik totalitáriánus hatalom, ahol csak néhány ember gondolkozik a nép helyett, s így, bár döntéseit gyorsabban hozhatja, természetesen vállalnia kell a gyors, de igen sokszor nem eléggé megfontolt döntése következményét is.

A demokratikus életformára jellemző Amerika helyzete a második világháború előestéjén. Európában már évek óta állig felfegyverkezve állottak szemben egymással a későbbi háborús felek, Amerika mégsem fejlesztette hadseregét. 1940-ben még mindig csak 265,000 főnyi hadserege volt. Amikor azonban megtörtént a döntés, az egész történelemben páratlanul álló hadseregfejlesztési program vette kezdetét. Öt év múlva, a háború sorsát eldöntő végső csatákban már több mint nyolc milliós hadsereggel rendelkezett az amerikai hadvezetőség. A másik oldalon gondoljunk Hitler példájára, s előttünk áll a totalitáriánus rendszer minden erényével és hibájával.

Láttuk tehát, igazán csak nagyvonalakban, az államforma, a politikai rendszer befolyását és hatását a hadseregre, s annak háborús teljesítményére. Másodiknak vizsgáljuk most meg az állam lakóinak szociális helyzetét, egyáltalán társadalmi berendezkedését, mint a hadsereg szellemét, szervezetét, teljesítő képességét befolyásoló tényezőt.

Magyarországon a társadalom élesen elhatárolt osztályokra tagozódott. Arisztokrácia, középosztály, parasztság, stb., hogy csak néhányat említsek. Ezek az osztályok bizonyos alá- és fölérendeltségi viszonyban állottak egy— 294 —