Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
A genfi értekezlet - középeurópai szemmel A második világháborút követő nemzetközi konstelláció jellemző tünete a nyugati hatalmak leszerelése nyomán íellépő nyomasztó szovjet diplomáciai fölény volt. Abban az időben a katonai értelemben meggyöngült nyugati világ erkölcsi és gazdasági erejéből csupán elvi deklarációk, sűrűn váltakozó tiltakozások jegyzékbefoglalására futotta. Közben indult el diadalmas hódító útjára a Marshall-terv néven ismert és egyéb amerikai segélyakció, melyek eredményeképpen páratlan gyorsasággal ugrott talpra a nyugati féltekének a háború pusztításaitól sújtott számos állama. Létre jött egy olyan hatalmi csoportosulás, amelynek gazdasági bázisára épült katonai szervezet minden teherpróbát a győzelem biztos ígéretével tudna kiállani. Az erőknek ebben a kiegyensúlyozott helyzetében kezdődött meg 1955. július 18-án az amerikai, angol, francia és szovjet kormányfők többnapos értekezlete Genfben. Ez a négyhatalmi tanácskozás, tárgysorozati pontjaiból ítélve, az oszthatatlan Európa jegyében fogant, mert a német probléma, általános leszerelés, a Kelet-Nyugat kapcsolatok normalizálása mellett figyelmet szentelt Közép- és Keleteurópa ügyének is. Mi a genfi tárgyalásoknak nem azokkal a várható fejleményeivel foglalkozunk, melyek az egymást váltó események, diplomáciai akciók dinamikájában jelentkeznek majd, s az őszi külügyminiszteri konferencia során jutnak el a fejlődés újabb állomásához, hanem a dunai térségnek inkább sztatikus, nehezen mozdítható problematikájához mérjük a genfi eszmecsere tanulságait. A varsói szerződéstől az együttes biztonságig A szovjetorosz bizottság legfőbb diplomáciai célja az európai védelmi közösség alkotó részeire bontása volt. Ennek valóra válása lenne, szerintük, a német kérdés megoldásának is egyetlen kulcsa. De ez lenne a járható útja saját védelmi szervezetük megszüntetésének is, ami ezévi május 14-én, az ú. n. varsói egyezmény aláírásával létesült Moszkva és valamennyi csatlós kormánya között. A nyugati és keleti védelmi közösség helyébe egy olyan általános biztonsági szervezet felállítását javasolták, melynek Nyugat és Kelet együttesen lenne a tagja. A fő kérdés az, vajon a régi taktika vagy pedig őszinte együttműködési készség lapul-e meg a varsói szerződést kilátásba helyező felszámolás mögött? A kérdésre az alanti okfejtéssel válaszolunk. Már jóval a varsói megállapodás előtt a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéseknek valamennyi népi demokráciát érintő láncolata keletkezett. Ezek az egyezmények — az 1943. december 12-én Moszkvában megkötött szovjetcsehszlovák megállapodás mintájára — tartalmaztak pontokat az esetleg megújuló német veszély elhárítására is. Ennélfogva a varsói egyezmény megkötése csak egy eddig már de iure és de facio meglévő állapotnak a publikálásaként fogható fel, és kétségtelen, hogy semmiesetre sem ott — 290 — VASFÜGGÖNY
