Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

VASFÜGGÖNY történt a népi demokráciák katonai kötelezettségeinek az összhangba­­hozatala. A varsói szerződés aláírása előtt is érvényben lévő szovjetorosz központi irányítása mellett szól az 1948-ban létesült magyar-lengyel ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény is, ami­kor a lengyel és magyar kormányküldöttséget a német veszély felújulá­­sára vonatkozó szakaszok előre elkészített formában várták, s ezeket például a Dinnyés-Molnár Erik vezette kormánydelegáció meg sem vitat­hatta. Rákosi vagy Tito? Kettejük párharca könnyen eldőlhet a Genfben megjavított nemzet­közi légkör következményeként. Máris több jel mutat arra, hogy Tito Jugoszláviájának átmenetileg növekvő külpolitikai súlya gépiesen felveti, majd előtérbe tolja a Tito-Rákosi ellentétet. Ez természetesnek látszik, mert Rákosi Mátyás volt 1948. júniusában a bukaresti Kominform-ülésen a megszövegezője és túlzó előadója Titoék kizárásának, amit a jelenlévő delegátusok egyhangúlag megszavaztak. Érdemes megjegyezni, hogy az emlékezetes Kominform-ülés óta időközben meghaltak vagy háttérbeszo­rultak a következő résztvevők: Zsdanov és Malenkov (Szovjetunió), Slán­­sky és Siroky (Csehszlovákia). Magyarország részéről Rákosi Mátyás, Farkas Mihály és Gerő Ernő volt a megbízott. De a kizárást követő Ti­­to-ellenes hadjárat frazeológiájának forrása és irányítója, még a népi demokráciák viszonylatában is, Rákosi Mátyás volt. Nyilvánvaló tehát, hogy Belgrád és Moszkva szorosabb együttműködése esetén sor kerülhet a Tito-ellenesség jelképévé vált Rákosi Mátyás eltávolítására. A leszámo­lás közeledtének a szele lengi át Tito elnök egyik legutóbbi beszédét is, amikor burkolt támadást indított Rákosi Mátyás és a sztálini vonal cseh­szlovák követői ellen. Ezzel szemben Rákosi pozícióját látszik erősíteni az a megfontolandó tény, hogy őt és szűkebb környezetét leszámítva még nincs politikailag megbízható és képzett vezető réteg Magyarorszá­gon. A világ szeme Magyarországon van Semmi sem új a Nap alatt. A Vasfüggöny sem. Nagyjából ugyan­ezt a területet foglalta magában a török hódoltság. A török hatalom leg­nagyobb kiterjedése után történt Bécs felszabadítása, amit nyomon kö­vetett Budavár visszafoglalása, és lassan elvesztette utolsó támaszpont­jait is Európában a török félhold. Ilyesféle történelmi párhuzam szaba­dult fel a vérmesebb közép- és keleteurópai újságolvasók régen beteme­tett ismereteinek halmazából, mikor az osztrák államszerződés híre elő­ször ütötte őket szíven. Sokan a Magyarországon legújabban fellángoló terrorhullámot is bizonyosfokú rendszerváltozás hírnökének tekintik. Annyi kétségtelen, hogy jelenleg már folyik azoknak a felelősségrevopá­­sa, akik az 1953. júliusában kezdődött Nagy Imre-rendszernek viszony­lag megenyhült légkörében megmutatták a kommunista uralommal szem­beni elégedetlenségüket. Ennek a nyíltan megbízhatatlanná lett réteg­nek a megrendszabályozása, minden elképzelhető eshetőségre, a jelenleg uralkodó rendszernek a malmára hajtja a vizet. A világ szeme azonban más okból is reánk szegeződött. Mondhatni: divatba jöttünk. A világ­— 291 —

Next

/
Thumbnails
Contents