Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT hosszú időn keresztül vita tárgyát képezte Magyarországon és több más európai államban is. Minthogy 1946-ban ismét bevezették az embertani vizsgálatok alkalmazását az igazságszolgáltatásba,«) foglalkozzunk röviden az apasági perekben alkalmazott örökléstani vizsgálatok kérdésével. E vizsgálatok azon a tényen alapulnak, hogy a rokonok tulajdonságai általában hasonlóbbak, mint az egymással vérségi kapcsolatban nem álló személyeké. E hasonlóságok nemcsak az azonos környezet hatására vezethetők vissza, hanem elsősorban örökletes tényezők eredményei Fehér hét olyan lehetőséget sorol fel, amikor az örökléstani vizsgálatok a vitás származás megoldása tekintetében eredményre vezethetnek: 1) A házasságon kívül született gyermek anyja által apaként megjelölt férfi nem vállalja az apaságot. 2) A házasságból született gyermek névszerinti apja tagadja, hogy ő az apa. 3) Más gyermekét vallja magáénak egy nő, hogy az általa megnevezett apa, akivel intim kapcsolatai voltak, őt vegye feleségül. 4) A gyermekelhagyás és 5) házasságtörés esetében. 6) Ha a szülővagy csecsemőotthonban a dajka véletlenül vagy szándékosan elcserélt két gyereket és 7) ha több férfi (a régi és új férj) vallja magáénak a gyereket. A jogászok gyakran vonakodnak az örökléstani vizsgálatok alkalmazásától, mert ez általában nem eredményez abszolút pozitív vagy negatív bizonyítékot, hanem a szakértő a valószínűség különböző fokán ad véleményt a kérdéses apaságra vonatkozóan. Több ország legfelsőbb bírósága ismételten kinyilatkoztatta, hogy a szakértő “nagyon valószínű” vagy “nagyon valószínűtlen” véleményét, mint a vitás kérdés negatív vagy pozitív irányban való eldöntését lehet tekinteni. Hazánkban 50 éve használják az embertani vizsgálatot az igazságszolgáltatásban. Mivel 1930-ban az Igazságügyi Orvosi Tanács elútasító véleményt adott ki a vércsoportmeghatározásoknak a bizonyító eljárások közé való felvétele ügyében, 1930. és 1946. között csökkent az embertani vizsgálatok száma. 1949. és 1953. között azonban 1315 megkeresés érkezett a budapesti egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetéhez. Az elvégzett örökléstani vizsgálatok alapján megalkotott szakértői vélemények 32%-a az apaság ellen, míg 68%-a az apaság mellett szolgáltatott bizonyítékot. Az apasági kérdések megoldásában a legtöbb segítséget nyújtotta a fül, száj, áll és járomtáj vizsgálata. Ezután következnek a fej, az arc, a homlok általános felépítése, szemjáték, orr, stb. A vérvizsgálatok csak az apaság kizárására voltak alkalmazhatók. A fentiekben ismertetett néhány munka világosan bizonyítja, hogy a magyarországi embertani kutatások az általános európai színvonalon mozognak. Természetes magyarázatát leli e tény abban a körülményben, hogy a kutatásokban résztvető szakemberek nem az új korszak neveltjei, hanem csaknem kivétel nélkül több évtizedes tudományos munkásságra tekintenek vissza. «) Fehér, M.: Az anlropológiai-öröklésíani vizsgálatok alkalmazása apasági perekben. Biológiai Közlemények, I. kt. 1-2., Budapest, 1954., 83-103. 1. — 280 —
