Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
FÓNAY MAGDA Nőuralom felé? Nemrég az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai jelentést közölt, amire felfigyelt mindenki és adatai gondolkodóba ejtették mind a férfi, mind a női világot. A jelentés szerint ma a nők minden munkát ugyanolyan sikeresen látnak el, mint a férfiak. Ezt bizonyítja a rendszeres havi keresetük, amit munkájukkal kiérdemelnek. Ma az Egyesült Államok dolgozóinak körülbelül 30 százaléka nő. Egyes munkaágakban ugyan még kevés a nő, de növekvő közreműködésük mindenütt hozzájárul az Egyesült Államok gazdasági életének fejlesztéséhez. Nagyon fontos szerepet jósolnak a nőknek az eljövendő években. Hangsúlyozzák azt is, hogy a nők nem akarják a férfiak munkáját elvenni és a férfinemet félreállítani, hanem ügyességükkel és találékonyságukkal hozzá akarnak járulni ezek munkájához és munkájuk sikeréhez. A statisztikai kimutatás 446 különböző foglalkozásról készült és a jelentés szerint a nők mindegyikben képviselve vannak. (Women in all job listings; San Francisco Examiner, Dec. 19, 1954.) A nők generációkon át csak másodrangú polgárai voltak a patriarkális társadalomnak és sok helyen a tizenkilencedik századig úgy kezelték őket mint “rabszolgákat”. A régi időkben a nőkről nem tételezték fel, hogy van elég eszük, vagy csak nagyon kevés kivétellel ismerték el, hogy ők is tudnak alkotóan gondolkodni és hogy értenek valamihez. Ez volt az átlagnőről a vélemény. Kivételek mindig voltak. E hagyomány csúnyán megszégyenült és összeomlott az első világháborúban, amikor először került arra sor, hogy a nő a férfit helyettesítse. Kalauzok, autóbuszsofőrök, gyárimunkások, földmunkások, gazdák, ellenőrök, felvigyázók, elöljárók, tisztviselők lettek és sok minden olyan foglalkozásban helyt álltak, amiről addig mindenki azt hitte, hogy a nők képtelenek volnának ellátni. Kezdetben azt mondták róluk, hogy hát nem nagyon jók, de ha más nincs, akkor megjárja. Később elismerték, hogy nem is olyan rosszak a munkában és amikor a háború befejeződött, sok vállalat és munkaadó vonakodott a női alkalmazottakat elbocsátani és férfiakat ültetni a helyükbe. Ekkor végre mindenki megtudta az igazságot, hogy a nőknek is van tehetségük és hogy ugyanolyan jól be tudják tölteni a legtöbb állást, mint a férfiak, sőt némely területen felül is múlják a férfi nemet teljesítményükkel. Addig meg sem próbálhatták bebizonyítani az ellenkezőjét, mert állítólagos természetes tehetetlenségükre való hivatkozással elzárták az állásokat előttük. A második világháború idején már egy munkavállaló sem habozott nőket alkalmazni a bevonult férfi munkaerők megüresedett helyeire, sőt a hadsereg is szívesen vette a női jelentkezőket. Ilyen véletlen kellett ahhoz, hogy megismerjék a nők tehetségét, mert sikerült magukkal a nőkkel is sokáig elhitetni, hogy alsóbbrendűek — 281 —
