Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

mert ő, talán egész életében nem csinált egyetlen egyet sem. De ezeket az idegen gyártmányokat szerette elmondani is. És, amikor elmondta, mindig megmeredt egy kicsit az arca, körül­nézett, mintha ezt kérdezné: ... mi az, mi az, hát mért nem nevettek? De mivel ő mindig előzékeny, udvarias ember volt — pompásan elkacagta magát. A közönsége helyett is. TÁRSASÁGBAN, a melléje kiosztott hölgyikének — termé­szetesen Shakespeare-el vagy Gautier-vel kezdve a szót — körül­belül így udvarolt: — Kedves Giziké, én most Marcus Antonius szeretnék lenni . . . — Miért, miért? — Mert maga olyan szép, mint Cleopatra. AUTÓT IS vett már Reményi, amikor . . . vett. Autót haj­tani azonban sohasem tanult meg. Kedves jó felesége és munka­társa ült a kormány mellé. ELŐADÁSAI során Akronban is sokszor járt és — hála Istennek — jár is. Egyízben nem mehettem el meghallgatni. Betegeskedtem. Megkérdeztem tehát valakit, aki ott volt az elő­adásán és másnap engem meglátogatott, hogy: mi volt, hogy volt? Hogyan beszélt Reményi? — Gyönyörűen. — És miket mondott? — Ilyenféléket — válaszolt a látogatóm. — “A magyar kul­túrát ébrentartó és propagáló elvi felelősségünk kellő átérzésé­­vel kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy literatúránk reprezentatív képviselőit amerikai környezetünkkel is megismertessük.” EGY ÉJJEL — este nálunk járt Reményi! — azon töpreng­tem el, hogy vájjon mikről és kikről szokott Reményi álmodni, ha álmodik? És töprengéseimre, ilyen bizarr választ adott . . . az álmom: Álomkutató Bizottságot szerveztem, Borshy K. Györggyel, Vasváry Ödönnel és az Új Magyar Út reporterével az élen. Radárt állítottunk fel a házikóm tetején és elindítottuk a forgó­ját. Klip-klip, azonnal jelentkezett az első jelenés: Kosztolányi ránknyitotta a hálószobája ajtaját. Láttuk, hogy legalább annyi náció lobogója leng fölötte, mint a UN elnöke fölött, de kettő — a háromszínű és a csillagsávos — vele “pihent”, a párnáin. Most már “sonárt” is tettünk a radárra, hogy ne csak lás­suk, de halljuk is az álmodásait. És klip-klip . . . egy foxterrier szökött be kedvesen az ajtón, utána nemsokára egy robin. Aztán jött egy milliárdos gentleman, egy baseball sztár, egy politikus TARNÓCY: Reményi, ahogy én ismertem — 229 —

Next

/
Thumbnails
Contents