Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT is, de őket nem engedte az ajtónál beljebb Kosztolányi. Ellenben seregesen lépkedtek be hozzá az amerikai magyar élet tényezői, a magyar intézmények, a tanártársai, a hallgatói és . . . a reggeliző mókusok . . . Az ágya körül magyar költők és írók ültek és . . . egy magyar angyal szívén át hallgatták a saját müveiket . . . angolul és mire mi is szivet nyitottunk hozzá, már szólt is a pozsonyi székesegyház harangja — Pázmány Péter volt a harangozó! — és valami különösen gyönyörű zenével, egy drága kis magyar falu népe vonult fel hozzá tisztelegni és ezzel a csendes kis kérdéssel: — Úgy-e, minket nem ismersz, nem ismersz? Mert csak Pozsonyt jártad, Bécset jártad és Pestet jártad, a Nagyvilágot jártad és most úgy-e, egy kicsit irigy led Tarnócyt, aki ismer minket, mert ő lőcsösszekereken járt ki gyermekkorában a kapások, kaszások közé és velünk hallgatta az alkonyi pittypalatytyot, a tücskök muzsikáját meg az öreg pásztorok aranyos meséit . . . Reményi hosszút nyelt erre, de ekkor — klip-klip — nagyon méltóságos menetben, a szegedi Ferenc József Egyetem lépett be az ajtón, messzesúgárzó doktori diplomával, temérdek magyar hálával és az ő glorifikált nevével: — Dr. Reményi József! * A Szabadságnál gyorsan váltakoztak akkoriban a kormányok és ilyenformán ... a szerkesztőség tagjai is. Majdnem mindnyájan megváltunk a laptól, akik egykor Reményit fogadtuk. Bakcsy Kaliforniába ment, Puky Budapestre, Fonyó New Yorkba, Pólya a “magánéletbe”, én a vicclapomhoz, amit Bukfenc néven indítottam és buktattam vala meg és . . . Reményi a Cleveland Trust nevű bank tisztviselője lett. Ekkor rajzolta Linek mester róla azt a kitűnő karrikaturát, amin talán három szivar is füstölög a szájában. A három szivar illett hozzá, de a Bank, az nem. Rövidesen elköszönt onnan és tovább ment. Nemsokára a Cleveland College hívta meg “lecturer”-nek. Évekig járta az előadók fárasztó útjait, 1929-ben azonban már tanszéket kapott a Western Reserveegyetemen. Az “összehasonlító irodalomtörténet” tanítására vállalkozott, amibe — némi összehasonlításra — a magyar irodalomtörténet is bekerülhetett. És ennek ma már 25 éve! Hogy úgy mondjam . . . szépen elhúzott mellettünk a doktor — 230 —
