Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

UJ MAGYAR ÚT

lapja, a “Reserve Tribune” 1955 márc. 25-i számának vezércikke informált bennünket, hogy Reményi a legnépszerűbb tanárok egyike, aki “élő legendává lett, hogy az igazi professzornak milyennek kell lennie”. A nemzetközileg ismert tanárt, mondja a vezércikk, nemcsak szaktárgya, hanem inkább személyisége miatt szeretik s előadásaira az angolszakos diákok mellett a vegyészeti és biológiai szakosok közül is sokan járnak.

Mint szónok és előadó olyan érdekesen és világosan beszél, hogy sokan csak a “hallgatás élvezetéért” is elmennek előadásaira, mint Macaulayról írják. Reményinél is beigazolódott, hogy a jó szónokok írása is rendesen erőteljes, mint Kossuthnál és hogy az erőteljes írók, akiknek igazán van mondanivalójuk, egyúttal jó szónokok is.

Mint író, mindig előkelő, avatott művésze a stílusnak. Sohasem durva vagy ízléstelen. Mint kritikus, ritkán polemizál, mert érzi, hogy megállapításai helyesek és igazságosak. Sohasem kegyetlen és senkit sem próbál “kivégezni”, nem úgy, mint nagy elődje, Sainte-Beuve, aki mestere volt az udvarias, finom kivégzéseknek. Az emberekben sokszor a fonákságokat látja elsősorban, de a meglátottak révén sohasem lesz az ember ellenségévé. Humora nincs, de nem is ríkat meg senkit. Népszerűsége frappáns cáfolata Maeterlincknek, aki nem mert szeretni olyan valakit, aki soha senkit sem ríkatott meg. (“Le trésor des humbles.”)

Reményi József magyarsága és amerikai volta mellett, vagy ezeken felül, az egyetemes emberi lelkiség írója és költője. Hiszi és vállja, amit Walter Savage Landor ad Melanchton szájába Calvinnal folytatott beszélgetésében (“Imaginary conversations”) : “There is nothing on earth divine beside humanity.”

Hála a kegyelmes magyar sorsnak Reményi Józsefért.

— 224 —