Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

nagy nyeresége, hogy az írói elhivatottság mellett küldetését jórészben abban látta, hogy az emberiség egyik legnagyobb nyelv-csoportja felé magyar fajtája szellemi kincseinek szószólója legyen. _

Mélységes kötelességérzet, erős tehetség, hallatlan akaraterő és munkaképesség, sohasem nyugvó tanulás-vágy és az ezt követő széleskörű tudás járt együtt eredeti elhívatásával, hogy — és ez talán nem túlzás — a magyar Sainte-Beuve legyen belőle, akire sokáig kellett várni a szerényebb magyar viszonyok és vulkánikus világfordulatok miatt.

Életének beosztása különben is sokban hasonlít a nagy francia kritikus életpályájához, de természetesen sokban is különbözik tőle. Sainte-Beuve sohasem hagyta el a hazáját, mindig a saját anyanyelvén írt s nagyobb hallgatósága lévén, a világ megítélése szerint magasabbra emelkedett. Tehetsége és szorgalma révén nemzedékek tanítómestere lett. Reményi fiatalon hagyta el szülőföldjét és körülbelül abban a korban kezdett el angolul tanulni, mint a lengyel Joseph Conrad. Amivé lett, a saját erejéből lett azzá. Saját erejével küzdötte fel magát egy idegen nemzet egyik nagytekintélyű egyetemének tanári katedrájára, ahol az ő keze alól is kikerült már egy nemzedék, egy olyan nemzedék, amely Reményi munkája révén közelebb áll az egyetemes emberi lelkiséghez, mint talán bármelyik híres amerikai iskolának bármelyik nemzedéke.

A nemrég elhalt spanyol-amerikai gondolkodó, George Santayana ezt írta egy alkalommal önmagáról:

“Életemben az egyetlen kimagasló tény, hogy életem nagyobb részét az Egyesült Államokban töltöttem és könyveimet angolul írtam, ugyanakkor megőrizve spanyol nemzetiségemet és érzéseimet. Az angolul beszélő világban afféle állandó vendég-számba mentem, akit ismertek, megértő és — remélem — diszkrét vendég, de mégis idegen. Ez épen úgy igaz felőlem szellemi, mint szociális téren, amit figyelembe kell venni azoknak, akik munkámat felmérni próbálják.”

Ilyen “állandó vendég” sok van minden országban és csak természetes, hogy aránylag kevés válik ki közülök, akiknek felmérése azután valóban nem könnyű feladat. Teljesen hű képet adni róluk talán csak olyan valaki tudna, aki mindkét hazájukban és mindkét lelki világukban egyformán otthon van. De vájjon van-e ilyen ember?

A nevek közül, amelyek ilyenkor önként kínálkoznak, Joseph Conrad és Lafcadio Hearn magaslanak ki. Az egyik lengyelből lett angol íróvá Angliában, a másik amerikaiból pró-220 —