Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4-5. szám

KÖNYVSZEMLE

Új Tamási-könyv

Tamási Áron: Hazai tükör. Krónika 1832-1853. Budapest. 1953. Ifjúsági Kiadó, 233 old.

A könyv olvasása közben töprenghetünk, hogy allegória-e ez az írás: tükör, amelyben a száz év előtti elnyomás és kozákáradás elleni harc és összefogás emlékeztetőül szolgálhat a mai magyar ifjúságnak a kissé másarcú önkényuralom elleni magatartásra. Madár Vince, Bereckén, Háromszék megyében 1831-ben született székely honvéd a Bach-korszak alatt egy kis havasi kunyhóban rejtőzködve megírja a nagy idők élményeit, ízes székely nyelven és gondolkozásmóddal. Érdekes, hogy miként látja, az ország, és valójában Európa legtávolabbi csücskében a történelmi színpad nagy szereplőit és eszméit a nép egyszerű fia. Apja Gábor Áron osztálytársa volt, a fiút a marosvásárhelyi gimnáziumból ragadja fel az idők szele és lesz ágyúöntő inas és küzdő honvéd. A császár halála, Kossuth fellépése, a távoli forradalmak mind úgy visszatükröződnek a falu ősi lelkivilágában, mint a messziről jövő viharfelhők a tiszta tengerszemekben a hegyek között.

Vájjon mit szólnak a kommunista pedagógusok, hogy a székely gyereket ilyenféle versekkel tanítják becsületre:

“A templomba menj csendesen, Istenhez járulj eszesen,

Odaérvén imádkozzál,

Főhelyre ne vágyakozzál.”

Az utolsó sort jó volna, ha a felnőttek is jól megtanulnák a kommunista rendszerben. De vájjon nem mai követelést tartalmaz-e a székely falu százév előtti visszhangja, amely ekként fejezi ki óhaját “Birtokot bárki vehessen! Legyen nyomtatási szabadság! Szűnjenek meg a faggatások a perekben és vádolás nélkül ne fogassák el senki ember! A bíráskodás választassák el a politikától s bírjon a nép képviselőkkel!” Bizony még ma is ezt követeli a magyar nép fia, bár messzebb van tőle, mint a Bachkorszak alatt.

Szép és nemes alak Tamási regényében Márton pap is, aki nem “osztályellenség és ópium”, hanem a nép bölcs vezetője “a törvényes szabadságot” követelő mozgalomban. A regény minden alakja ezt az ösztönösen összefogó szociális liberálizmust fejezi ki és példázza az idegenséggel és elnyomó erőkkel szemben. Bolyai Farkas géniusza is átsuhan, sőt a legtávolabbi világperspektívában még Körösi Csorna Sándor is benn van a kor népi kozmikus panorámájában.

— 205 —

módja, képeinek bámulatos sokasága, népi humortól gyöngyöző székely észjárása a tiszta műélvezés havasi gyopárokkal fedett ormaira lendíti az olvasót, s a hófehér bérceket csak néhol üti át a propaganda fülsértő kopácsolása. A tékozló fiú bűnbánó alázatával ejti ki édesanyja: Erdély, a Székelyföld nevét. Művészi alkotóerejének legszebb megvalósulása a népi élet ábrázolása, a valamikor látott, természetes színekből kikevert táj festés; a székely származásának a kabarokra való visszavezetése (27. old.).

Tőrölmetszett, zamatos nyelv, keresetlen, mindég odavaló népi szólásformák, a félutat már régen megtett művész könnyesszemű viszszapillantása ez a regényes önéletrajz; egy sokszínű, pompás virágzásba borult művészetnek a termésbe hullása a Bölcső és bagoly.

Wágner Ferenc.