Új Magyar Út, 1955 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

BÁCSKAI: Rákóczi hagyatéka

A bázeli (Svájc) “münster”, amelynek kapuján Rákóczi kiáltványa külföldön először jelent meg 1704-ben.

mi olyat nyújthat majd a jövő magyar nemzedéke, ami a mai heterogén, egymással ellentétes irányban haladó világban inyencfalatként érdeklődésre tarthat számot távoli planétákon, mint amilyen a bujdosók újhazája mostanság. Megfordítva ugyanezt az elméletet, vájjon jogosult-e az a természetesség, amivel e televizós, motoros civilizációt és az új környezet megannyi varázsos kacatját (“gadget”) magunkévá tesszük. Illetőleg, hogy ebben a bennünket környező falanszterben kiélve magunkat, avagy számos esetben félholtra fáradván a mindennapi robotban, megfeledkezzünk a “régi és poros” dolgokról? . . .

Az utóbbiak közül csak egyet említsünk, a Manifestó-t. Miért? Mert éppen 250 éve annak, hogy Nyugateurópa úgyszólván valamennyi templomának kapujára kifüggesztették és a bennefoglaltak ma is vannak olyan időszerűek, mint voltak anno 1704-ben. Mi több, a hetven és egynéhány évvel azután, Philadelphiában szerkesztett Bill of Rights számos pontja erős hasonlatosságot mutat a Manifestóval. Elképzelhető, hogy amennyiben ilyen párhuzam valamely más nemzetiség esetében fennállana, azok leszármazottai feldolgozatlanul hagynák az efféle hálás témát? Lehet viszont, hogy nekünk magyaroknak nincs a művelt körök jóakaratára, érdeklődésére szükségünk ... a múlt langymelegségéből ítélve mintha soha nem is lett volna!