Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

A pakurár hallgatott egy darabig, aztán megigazította fején a hegyes sipkát.

— Ami volt, az volt. Ezután már Nagyrománia lészen örökké, ezt észben tartsátok.

— Megnőtt a szarva — sóhajtott egy idő múlva Mózsi mögött az asszony.

Mózsi nem felelt. Nézett az erdő felé, sokáig. Egyedül voltak az ázott őszi hegyen, a kicsike család. Talán soha még család ilyen egyedül nem volt, mióta világ a világ.

— Nocsak — mondotta hirtelen és úgy szökött föl a hideg kőről, mintha trombitát hallott volna valahol.

Ránéztek mind és megértették. Aztán szó nélkül nekifogtak, hogy föltákoljanak a romokra valami födelet, éjszakára.

ÚJ MAGYAR ÚT

— 72 —