Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
T. KARDOS BÉLA “Európamerikai” vagyok 1. Európamerika kialakulása “Európamerikai”. Kissé hosszú szó, de hosszú volt a történelmi fejlődés is, amely kitermelte ezt a valóságot, amelynek részei és hordozói vagyunk. Kezdetleges, de szilárd alapjait még kardjuk hegyével kezdték kijelölni Nagy Károly, Szent Lajos, Szent István. Tágítottak rajta a normannok és keresztes lovagok közös célban egyesült hadai. Karcsútornyú dómok építői mintha nagybetűkkel az égre akarták volna írni az újonnan megszületett nagy eszmét. Boltozataik alatt felhangzottak az élet és halál, a kereszténység és szeretet zsoltárai, amelyek összekötötték a szíveket Itália és Skandinávia, Erdély és Ibéria között, eleinte közös latin nyelven, azután az anyanyelven is. A termés mind gazdagabb lett. Megszületett az orgona, sok egyéb hangszer és a polyphon zene nagy mesterei. A festmények, amelyek eleinte csak oltárképek voltak, behatoltak a palotákba és polgárotthonokba. Nagy festők, szobrászok, építészek nemzedékei és a szorgos városi céhek országhatártól függetlenül tanultak egymástól, folytatták és továbbfejlesztették a mély tradíciókat. A könyvnyomtatás és puskapor, bár mindkettő veszedelmes robbanóanyag is, sok villongás és vetélkedés véráldozatával is csak szorosabbra fűzték Európa részeit. Az első ezredév csak félig telt el, amidőn a Bourbonok és Habsburgok különböző ágai alatt, egyelőre dinasztikusán és a feudalizmus páncélzatában, készen állott Európa regionális nagy lelki egysége. Ekkor csápokat kezdett kiereszteni mindenfelé. Tapogatózott a Kolumbuszok, Vasco de Gámák, Magellaenok útján a világűrben. Mint valami nagy pók, kezdte kiszórni a fonalakat és leste, hol tapadnak meg. Sokfelé talált talajra, de sehol sem olyan termékenyre, mint Nyugaton, az Atlantióceán másik partján. Ettől fogva erre felé nőtt, áramlott, terjeszkedett Európa szíve. Úgy a spanyol trón katolikus, mint az angol trón protestáns ura azzal dicsekedhetett, hogy birodalmában sohasem nyugszik le a Nap. Az új kontinens, Amerika bevándorlói magukkal hozták Európa mély kultúrális tradícióit, a kereszténység összes eddig kitermelt értékeit akár protestáns, akár katolikus veretben. Akár a Vulgata volt a szent könyvük, akár az I. Jakab által kinyomatott King’s Bible és Common Prayerbook, zsinatok hitvallásai vagy Genf és Wittenberg katekizmusai, az eltérő stílus ellenére a lélek gyökerei egyazon teremtő Isten és Megváltó igéiből éltek és Európa nagy közös lelki rezervoárjából ittak. Mert az amerikai pionírok őserdő-koszorúzta otthonaiban a könyvespolcon ott álltak Milton és Shakespeare, Locke és Montesquieu írásai, délebbre pedig Cervantes Búsképű Lovagja vagy Sancho Panza tőrőlfakadt népiessége formálta a felnövő új nemzedékek gondolatvilágát. A kanadai franciák a Loire mellett született népdalaikat énekelték tovább az újvilágban ringó bölcsők felett is. A skótokból lett amerikaiak Pittsburgh táján már az első vasgyárakat építették, de azért még mindig a Lock Lomand partjain jártak álmaikban és a kettős könyvelés üzleti papírjai fölött a harcias skót törzsek nótáit dúdolták to-59 —
