Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

e) Az alapelvek utolsója, de egyben legkényesebbike: mindent vissza a régi tulajdonosoknak, de lehetőleg úgy, hogy az ne fájjon a munkásoknak sem. S ezzel elérkeztünk a tervezet magjához, a megvesztegetően egyszerűnek és praktikusnak tetsző nagy osztozkodáshoz, ahonnan senki sem fog üres kézzel elmenni, mert hiszen az örökhagyó kommunista államnak anynyija lesz, hogy abból mindenkinek jut.

*

Egyelőre ugyan nem tudhatjuk, hogy ez az örökség milyen állapotban kerül majd az osztozkodni akarók kezére; de tegyük fel, hogy minden vagyontárgy épségben a helyén marad. Hihető-e, hogy az országnak a szovjet-tömbről való leválasztása minden nagyobb gazdasági megrázkódás nélkül lesz végrehajtható? Nálunk, sajnos, jelenleg egy olyan termelő gépezet van kiépülőben, melynek nyersanyag-bázisa jórészt a határokon kívül fekszik s fogyasztó piaca is főleg Oroszország. Nehéziparunk túlméretezett, nyersanyagellátásában pedig a fogyasztási cikkeket gyártó ipar egy részével együtt (pl. textil) a külföldi behozataltól függ. Amikor tehát a gyárak egy része feleslegessé s ezzel hasznavehetetlenné vált, más része pedig azért nem dolgozhatik, mert devizaszerző export hiányában nem tud nyersanyagot szerezni, egy olyan hosszabb gazdasági átrétegeződési folyamattal kell számolnunk, mely nemcsupán a munkanélküliek számát fogja átmenetileg erősen megduzzasztani, de az ipari felszerelés értékállományában is érzékeny eltolódásokhoz fog vezetni. Ilyen bizonytalanság mellett a részvények egy része mihamar fedezetlen váltóknak bizonyul, más része pedig a kivételes jó helyzetben levő üzemeken keresztül egyesek számára a gazdasági átváltás páratlan lefelezésére adna módot. Hogy ez azután mennyi csalódásnak és elégedetlenségnek nyitná meg a zsilipjeit, arra jobb nem is gondolni.

A munkásrészvények kiadását másfelől az is bonyolítaná, hogy a munkásság egy jelentős része sokáig olyan foglalkozási ágakban dolgozott, ahol megfelelő társadalombiztosítási nyilvántartás hiányában keresete s így az ezen nyugvó igénye is nehezen lesz megállapítható, azokról nem is szólva, akiket a rendszer épp önérzetes vagy ellenzéki magatartásuk miatt valamikép kikapcsolt a termelésből. Aki egyszer megélte az árja-törvénnyel elindított ős-igazoló papíráradatot, az csak elszörnyedve gondolhat a sérelmek és kétséges jogok igazolása céljából könnyelműen elszabadított meddő nyüzsgésre, ami a jónak tartott részvényekért folyó egyidejű versenyfutással egyetemben az aranykeresés nevetséges lázába döntené az egész országot.

A munkásrészvények gondolata jó, de nem olyan formában, hogy azzal a múltban elszenvedett sérelmeket és veszteségeket kárpótoljunk egyszersmindenkorra a közvagyon terhére. A munkásrészvénynek csak úgy van értelme, ha azt a folyó termelés jövedelméből és azzal a céllal szolgáltatják ki, hogy vele az üzem termelékenységének fokozására adjanak ösztönzést s egyúttal előmozdítsák a szociálisan és gazdaságilag egyaránt indokolt tőkegyűjtést. Megfosztva ettől az állandó dinamizmusban tartott rendeltetéstől, a kártérítési alapon osztogatott részvényeknek csupán az volna a könnyen kitapintható célja, hogy népszerű mártásban nyelesse le a kapitalista restauráció kissé száraz tényét.

HAJNÓCZY: A magyar ipar új rendje

— 53