Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
Délkeleteurópa — habár teljes egészében nem tartozik a NATO alá — szoros kapcsolatban van a nyugateurópai államokkal. A tavaly megkötött szerződés értelmében Jugoszlávia mind katonailag, mind gazdaságilag közelebbi viszonyba lépett a két NATO-országgal, Görög- és Törökországgal. Ez a Boszporuszra és a Márvány-tengerre nyíló terület geopolitikai szempontból igen nagy fontosságú, ugyanis uralja az egyetlen utat, mely a Fekete-tengerhez vezet. A Fekete-tenger pedig nyitott kapu Oroszország és Középeurópa felé. Az európai védelmi vonal így olyan egységet képvisel, amely Izlandtól az Ararát hegyéig terjed és egy érdekcsoportba fogja össze a fajilag és etnológiailag különböző, de ugyanazon kultúrával rendelkező európai népeket. A szuezi és perzsa megegyezés az északatlanti hatalmak számára igen előnyös helyzetet teremtett Középkeleten és Északafrikában. A szuezi kérdés megoldása és a francia meg az északafrikai mohamedánok viszonyának a megjavulása alapját képezi a további kapcsolatok kiépítésének. Kétségkívül sikerült megnyerni az arab liga jóindulatát, ahogy ezt az újonnan megkötött szerződések is bizonyítják. A perzsa kérdés megoldása pedig egy újabb láncszemet biztosít az Oroszországot átölelő védelmi vonalban. Az egyetlen súrlódó pont, ami szikrát gyújthat a Közelkeleten, az Izráel és az arab államok még mindig rendezetlen viszonya és az ezzel járó nacionálista érzés fellobbanása. Ez igen kényes helyzetet teremt, és a jövő diplomáciájának a feladata az, hogy ezeket az országokat bevonja és aktív tagjaivá tegye a kialakuló szabad világközösségnek. Szorosabb fokú együttműködés Európával itt még nem nagyon lehetséges. A történelmi háttér, a tradíció, meg a szociális és gazdasági formák és intézmények annyira különböznek a nyugati kultúrától, hogy az ilyen irányú törekvések csak növelnék az ellentéteket. A közös érdek, ami ezt a területet a szabad világhoz köti, a politikai és a katonai helyzetnek köszönhető. A nyugat felé való orientálódást bizonyítják az Irakba és Egyiptomba menő fegyverszállítmányok, gazdasági segélyek és a Libiában és Szaudi-Arábiában épülő repülőgép-bázisok. Sőt újabban már Törökországtól Pakisztánig terjedő védelmi övről van szó, mely Perzsiát és Irakot is magába foglalná. A török-pakisztáni szerződés az első lépés már ebben az irányban, mert tudomást vesz arról a tényről, hogy ami e két államot egy érdekkörbe vonja, az az orosszal való közös határ. Mindezen szerződések és egyezmények azt a célt mutatják, amit a középkeleti államok tűztek ki maguknak és sejtetik, hogy mihez tartják magukat a kelet és nyugat között dúló idegháborúban. Leninnek tulajdonítják azt a mondást, hogy Európába az út Ázsián keresztül vezet. Ennek az értelmében már csak Dél- és Délkeletázsia áll a jóslat megvalósításának útjában. A politikai helyzet itt kritikus. A francia hatalmi pozíció már jelentéktelen, az angol pedig nem akarja magát katonailag lekötni. Nagy veszedelmet jelent az orosz és kínai infiltrálás és talán még nagyobb India semlegességének a politikai jelentősége. Japánnak pedig piacra van szüksége. Ezek a problémák meghiúsítanak minden egységesítésre való törekvést. Nincs olyan közös tényező, ami összefogja az itteni államokat, amelyek az európai nagyhatalmak utolsó támaszkövei az ázsiai kontinensen. Egyedül gazdasági téren sikerült eredményeket elérni. A dél- és délkeletázsiai államok a kolombói gazdasági terv értelmében a gazdasági és szociális viszonyok VILÁGFÓRUM: Útban egy új világközösség kialakulása felé — 481 —
