Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

HAJNÓCZY GERGELY

A magyar ipar uj rendje

Fenti címen Szabó Miklós figyelemreméltó tanulmányt írt s azt az emigráció lapjain kívül elküldte hozzászólás végett mindazoknak, akikről feltételezte, hogy tárgya valamilyen szempontból érdekelni fogja őket. A szerző maga egy budapesti középipari vállalat volt társtulajdonosa s ez a minősége természetesen nem maradhatott befolyás nélkül témája kezelésének mikéntjére. írásában azonban épp az a meglepő, hogy a közvetlen anyagi érdekeltségből folyó kétségtelen, bár semmikép sem hibáztatható egyoldalúsága dacára tudott a fejlődés követelményeinek is bizonyos korszerűnek látszó engedményeket tenni, ami önmagában véve legalább részleges feladását jelenti a forradalmi államosítás előtt fennállott rendszernek. Őszintén szólva, az egykori állapotok visszahozhatatlanságának ez a nyílt beismerése teszi a tanulmányt érdemessé arra, hogy a benne foglalt javaslatokkal részletesebben foglalkozzunk.

Mivel azonban fejtegetéseivel nem mindenben értek egyet, illőnak tartom, hogy elgondolásainak lényegét röviden és tárgyilagosan összefoglaljam, mielőtt megtenném a magam észrevételeit.

* *

Az általa elképzelt új ipari rend felvázolásánál a szerző a következő alapelvekből indul ki:

a) Amint az ország jövendő politikai berendezkedésének, úgy ipara új szerkezeti felépítésének is nagyjából összhangban kell állnia a környező államokban majdan kialakuló viszonyokkal.

b) Az egyéni kezdeményezés lehetőségének megóvása céljából a közületi gazdálkodást arra a legszűkebb körre kell visszaszorítani, ahol a vállalkozásnak már nincs helye, az állam pedig a gazdasági életnek csupán legfelsőbb ellenőrzését tartsa kezében, hogy elejét vegye a tőkés kizsákmányolásnak és a társadalomra káros vagyoni aránytalanságok létrejöttének.

c) Minden új rendezésnek az otthon talált tényleges helyzet adottságaiból kell kiindulnia, a kommunista rendszer alatt szerzett tapasztalatok és elért eredmények figyelembe vételével.

d) Az új rendnek biztosítania kell maga részére a munkásság bizalmát azzal, hogy megvalósítja a szociális igazságnak azokat a kívánalmait, amikkel a kommunisták csupán hitegették.

e) A régi tulajdonosokat vissza kell helyezni egykori bírtokállományukba, de ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok anyagi eredményeiben bizonyos mértékig a munkások is részesedjenek.

Ez irányelveken túlmenően szerző két súlyosan latbaeső ténymegállapítást tesz. Egyrészt elismeri, hogy a munkásság gyűlöli ugyan a mai rendszert, de semmiesetre sem kívánja vissza a régit. Másrészt tudatában van annak, hogy a régi állapothoz való visszatérés fizikai lehetelenség, mivel a magántulajdon sérelmével elvett vállalatok eredeti formájukban ma már amúgy sem léteznek.

— 49 —