Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
UJ MAGYAR UT tói értetődővé vált és többféle funkcionális szervezetet állítottak jel, amelyek közül némelyik szupranacionális hatalommal lett felruházva. Az első ilyen intézmény, ami Európában létrejött, a Benelux államok és Anglia, meg Franciaország közötti szövetség volt. Ennek az úgynevezett brüsszeli egyezménynek a főcélja az volt, hogy egy állandó tanácskozó szervezetet létesítsen a közös védelem érdekében. De ugyanakkor kultúrális, szociális és gazdasági együttműködésről is gondoskodott, mert ezeknek a tényezőknek az államok kénye-kedvére való hagyása csak növelte volna a meglevő nehézségeket. Habár a szerződés nem terjedt ki az összes nyugateurópai államokra, jelentősége ennek a területnek a konszolidálása szempontjából igen messzire ható. A brüsszeli egyezmény csíráját képezi az európai integráció mozgalmának és életet ad azoknak a minimális szerveknek és struktúrának, amelyek kiinduló pontul szerepelnek az úgy befelé, mint kifelé irányuló együttműködési törekvések megvalósítására. Ennek a csírának az elvetése az Egyesült Államok részéről kapott támogatást. Északamerika tárt kezekkel kapott az alkalmon, hogy az északatlanti terület védelmét kibővítse és hogy az európai nagyhatalmakat szorosabb kapcsolatba hozza egymással. A North Atlantic Treaty Organization (NATO), amely 1949. augusztusában lépett érvénybe, lényegesen kibővítette a résztvevő nemzetek számát, valamint a gazdasági kötelékeket, amelyek ezt a területi egységet egymáshoz kötik. A NATO, habár legelsősorban katonai szervezet, melynek a résztvevők egyéni és kollektív katonai kapacitásának fenntartása és hatásos kifejlesztése a feladata, nagy hangsúlyt vet a gazdasági és szociális együttműködés kiépítésére is, ami a már meglévő eszmék és intézmények megerősítésére és a közvélemény által való elfogadtatására irányul. Világtörténelmi szempontból a NATO megalakítása fordulópontot jelent. Elég csak azt kihangsúlyozni, hogy Nyugatnémetországot beleértve a NATO 120 millió embert képvisel, akik eddig egymással vetélkedtek és csak nacionálista érdekeket tartottak szemelőtt. A közös hadsereg felállítása és a gazdasági élet szabályozása az első konkrét lépés abban az irányban, amit a költők, filozófusok és politikusok serege mellett már maga a római birodalom megpróbált teremteni: egy egységes Európa irányába. Több mint ezer év kellett ahhoz, hogy ez az álom valósággá váljon. Ez az újonnan született csecsemő azonban még csak az első napjait éli. Hogy az öntudatát kifejlessze és szerveit működésbe hozza, ahhoz türelem és igen sok jóakarat kell. Az első krízis azonban már elmúlt. Az európai védelmi közösség (EDO bukása, ami a krízist előhozta, például szolgál arra, hogy az első lépések milyen nehézségekbe ütköznek. Az EDO csődbefutása nagy visszaesés volt, de a londoni konferencia eredménye megint növelte az esélyeket a további integrálásra. Ha sikerül Német- és Franciaországot egy táborba hozni és beszervezni, az egység létrehozatalának legnagyobb akadálya le lesz küzdve és Nyugateurópa egy olyan egységet fog képviselni, amely a hatalmi egyensúlyt lényegesen a szabad világ oldalára döntené. Guenther generális szavával élve, a NATO-országok olyan katonai és gazdasági erővel és területi mélységgel rendelkeznek, hogy egy esetleges támadást saját erejükből fel tudnának tartóztatni. Stratégiai szempontból ugyancsak nagy jelentősége van annak, hogy — 480 —
