Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
és lenn,” amellyel regényírói pályafutása megindult, a klisé-romanticizmus példája. S azok a regényei is, amelyekben problémákat igyekezett megoldani, teszem fel “Szabolcs házassága,” az idők haladtával elhalványultak. írt azonban olyan regényeket, elbeszéléseket és színdarabokat, amelyek nemcsak kitűnő szerkezetükért érdemlik meg az elismerést, hanem művészileg közvetített igazságukért. Tagadhatatlan, hogy kissé archaikusán hatnak; ez áll Thackeray vagy Hardy regényeire is. Herczeg Ferenc a magyar irodalmat olyan alkotásokkal gazdagította, amelyek a mai olvasó érdeklődését is igazolják. Irodalomtörténészek megállapították róla, hogy korrajzai megbízhatók s jól ábrázolta a történelem átmeneti korszakait; erről tanúskodnak “Pogányok” és “Az élet kapuja” c. regényei. Tisztában volt a lélektani problémákkal, ha nem is a mai idők pszichológiai látóhatára szerint. Elegendő “Kék róka” c. színdarabjára utalni vagy “Az arany hegedű” c. regényére, amelyben figyelemreméltó beleérzéssel jellemzi az akaraterős férfit s az akaratgyenge nőt. Általában a női pszichológia érdekelte, amellett a katonatisztek is és az uraskodás. “A dolovai bábob lánya,” “Éva boszorkány” s hasonló természetű színművei ugyan nem rendkívüli drámai teljesítmények, sőt annak ellenére, hogy Herczeg a Nemzeti Színház drámaírója volt, koncepcióban és részletekben művészi komolytalanságot árulnak el, mégis olyan alkotások, amelyek a közönség érdeklődését kiváltották. A “Majomszínház” s “Kéz kezet mos” c. színdarabjaival a többé-kevésbbé fejlettebb ízlésű közönség igényeit is kielégítette. A “Balatoni regében” poétikus iróniára törekedett kétes eredménnyel. Az “Árva László királyban” politikai témát dolgozott fel a Hunyadiak korába helyezve a cselekményt. “A Hídban” Széchenyi és Kossuth küzdelmét dramatizálta, Széchenyivel rokonszenvezve. Ezek a színdarabok korántsem tökéletes művészi alkotások, (“A Híd” “tableau vivant” szerű), de belevilágítanak Herczeg problémákra összpontosított leikébe; s ha összehasonlítjuk egyik korai bohózatával, “A három testőrrel”, olyan fejlődést tapasztalunk művészi érzék és gondolkodtató tájékozódás szempontjából, amely megerősíti azt a kijelentést, hogy Herczeg, az író és gondolkodó, fölébe került Herczegnek, a pusztán szórakoztató írónak és politikusnak. A szociális kérdéseket nem kapcsolta ki érdeklődési köréből. A láp virága, “Andor és András”, “Idegenek közt”, “A hét sváb”, “A kivándorló”, “A Lánszky-motor” s egyéb prózai s drámai művei a témák változatosságát éreztetik társadalmi s erkölcsi vonatkozásban, nem egyszer keserű vagy szatirikus hangon. “Lószőr-vitéz” c. elbeszélése a gyöngéd lelkű író műve, viszont “Bizánc” c. drámája, amelyet francia színpadon is játszottak, legkülönb drámai alkotása. Ebben a darabban sikerült a művészi egyensúlyt megtartani; érzés, cinizmus, tervszerűség, fenköltség összjátéka ez a mű. Konstantin császár valóban tragikus hős. Az író a császár erkölcsi nagyságát meggyőzően ábrázolja. A párbeszédek stílusosan alkalmazkodnak a bonyodalom történelmi és emberi lélektanához s keretéhez. Itt jegyzem meg, hogy “Gyurkovics lányok”, “Kék róka” és “Tilla” c. darabjai Amerikában is szinre kerültek, ha nem is átütő sikerrel, hanem a könnyebb műfajnak járó elismeréssel. Herczeg Ferencet nem lehet lenyűgöző írónak nevezni. Megjelenítő erejéből hiányzik a költői varázs. Kosztolányi Dezső találó megjegyzését REMÉNYI: Herczeg Ferenc — 477 —
