Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

vagy holt alak áll előtte. Sokat beszélgettek annakidején arról, hogy nem hajtották végre a halálos ítéletet' rajta.

— Mielőtt akár egyetlen szót is szólnék tovább, — folytatta a különös éjféli vendég, — először is eltávolítóm itt a falakról az új-barbárizmusnak ezeket a nagyfejűit. Ne szentségtelenítsék meg a karácsony éjszakáját sátáni tekintetükkel!

Azzal súlyos láncát maga után vonszolva körüljárt a szobában és sorra leakasztotta Lenin, Sztálin, Rákosi és a többi neo-barbár satrapa képeit és feliratait. Egy távoli, sötét sarokban a fal felé fordította őket és köpött egyet feléjük. Csak Dózsa, Ady és József Attila, képeit hagyta a puszta falakon.

Mialatt körbejárt, néha háttal is volt Dénes felé, ami azt kissé felbátorította, mert nem érezte a szúrós szemeket magán. Még halkan meg is szólalt:

— Azt beszélték, hogy akkor nem hajtották végre halálos ítéletedet. Rá a felséged is eltűnt a gyerekkel nyomtalanúl. Hol tartanak fogságban?

— Ne velem törődj, hanem magaddal, — fordult vissza feléje ingerült hangon a zord látogató. — Az én életem már lezáródott. Életemben magam kovácsoltam magamnak ezt a hossszú láncot. Minden láncszeme áldozatok ezreinek átkából lett. Most sok ezer mérföldet kell benne vándorolnom, míg bűneimet lerovom. De te még élsz és csak a kisújjadat adtad oda az ördögnek Még visszaránthatod. Ezért kerestelek fel és keresem fel mindazokat, akikben még pislákol a lelkiismeret. Ne vágj azért a szavamba gyakran, mert rövid az időm.

— Előbb azonban engedj ide leülnöm — és azzal az íróasztal melletti nagy karosszékből kiöntötte az iratokat, amiket a tikárnő felhalmozott benne, a földre, a kályha közelébe. Aztán beléűlt, félelmetesen közel Déneshez, akiben remegni kezdett a lélek.

V.

— Először is, kezdte mondanivalóit a visszatért Rajk László, tudd meg, hogy a sztálinizmus, a 19-ik század második feléből származó minden elavult ideológiai tartozékával és filozófiájával együtt végleg és visszavonhatatlanul megbukott Európában. Ázsiában, 80 százalékban írástudatlan népek között még áradhat ez az új barbárizmus. De Magyarországon és Európában halott. Egyideig botor reakciós konzervativizmus és szélsőjobboldali radikalizmus még életre provokálhatta és ezzel egyideig látszat-életet adott neki. Szűkkeblű önzés és felelőtlen társadalmi parazitizmus ebből a bolygó vörös lidércből nálunk is igazi fellobbanó futótüzet szíthatott. De ma már ennek is vége van. Sztálin és Rákosi zsákutcába jutott utódai megpróbálják a visszatérést a Sztálin előtti NEP-hez, valami kissé megkazmetikázott, liberalizált kommunizmushoz. Mások, mint én magam is életem utolsó fázisában, titóizmussal kacérkodnak. Pedig én már láttam végső napjaimban, hogy a müveit, keresztény Eurrópában egyik sem lehet végleges megoldás és legfeljebb csak ideig-óráig tartó átmenet. Megmondom, miként jöttem én rá erre.

— 1948 augusztusában a kommunista párt propaganda-kőrútra küldött a Dunántúlra Egész karaván kisért személyi és teherautókkal, hangszórók-ÚJ MAGYAR ÚT

— 444 —