Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

vány, elgyötörtarcú, rabruhás alak jelent meg a küszöbön. Álla fehér kendővel volt felkötve, mint a halottaknak, nyakát azonban dúrva sötétvörös kendő takarta el, amely piszkos rabruhában folytatódott. Csontos, sovány arcát, hegyes orrát, élesvágású halavány ajkait mégis annyira megvilágította a fény, hogy Dénes mindjárt megismerte benne egykori Eötvöskollégiumbeli lakótársát, Rajk Lászlót. Dénes úgy megdöbbent, hogy nem jött ki hang belőle, főleg mert az alak átható, szúrós szemei éppen feléje voltak irányítva. Vagy félpercnyi ilyen kínos, néma megdöbbenés után kissé megmozdult a fehér kendő széle és a keskeny, halvány ajkak mögül lassú, fájdalmas, de erélyes és határozott szavak jöttek:

— Hozzád jöttem, Dénes, e nagy, havas karácsonyi éjszakában. Viszszaemlékeztem, hogy éppen húsz évvel ezelőtt egy hasonló havas karácsonyi estén a Te Lehel-utcai padlásszobádban vártuk József Attilát. Sokáig vártük a meleg teára. A hó sűrűsödött, a fagy nőtt. Végre tíz óra tájban beállított Attila, szétfoszlott cipőben, havas-átázottan, rongyos, vékonyka őszikabátban. Gyalog jött Budáról, amint mondotta, és közben útbaejtette nővére családját is. Ott egyideig elmúlatgatott a készülő karácsonyfa alatt, bethlememi népi rigmusokat faragott a három királyokról és még Luther Márton zsoltárát is elkezdte fordítgatni. Akkor sógora valamilyen szavára egyszerre keresztbe állott meg benne a nemjó, felágaskodott, gőgös és goromba lett. Kirohant újra a nagy éjszakába, hóba, fagyba. A Váci-út tájékán egy-egy munkáscsalád ablaka előtt megállott, sírva nézte az egyszerű emberek készülő szent örömét. Nálunk is újra felmondta népi rigmusait és egy-két meleg, bensőséges órát töltöttünk együtt. De aztán csakhamar újra belesodródtunk a kételyekbe, vitákba, feloldhatatlan ellenmondásokba. Ránkzúdult a 19-ik század második felének minden elavult maszlagja: divatos marxista dialektika, materializmus, darwinizmus, Engels, Feuerbach és Renan elkésett kultusza egészen a freudizmusig, az új-barbárizmus tömegmozgalmai, a keresztény kultúrán és népen tipró salak-katekizmus fortyogott újra bennünk és éppúgy tönkretette akkori karácsonyunkat, mint ahogy ti most a Vörös Hadsereg barbár Dzsingiszkánjainak ázsiai áradása idején tönkreteszitek a népek szent karácsonyát örömgyilkos normáitokkal, Sztalin-ünnepeitekkel, motoros razzia-osztagaitokkal.

Kovács Dénes lelke gyökeréig megdöbbenve hallgatta e súlyos szemrehányásokat. Szerette volna azt válaszolni, hogy hiszen ő, Rajk László életében éppen ennek az “új-barbárizmusnak” legtúlzóbb poroszlói közé tartozott. De nem mert megszólalni. Abban sem volt biztos egészen, hogy élő

KARDOS: Karácsony a hó alatt

A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG tagjainak létszáma 1953.-ban 200 fővel 2,613-ra emelkedett. Négy világrészen 44 fiú, leány, férfi és vegyes csapat cserkészei 30 táborban, 270 kiránduláson és 110 ünnepélyen vettek részt. Különböző országokból összegyűjtött adatok szerint 1,800 cserkész 71.5%-a jól beszél, 43%-a jól ír, 27.5%-a jól olvas és 26.5%-a jól fogalmaz magyarul. A Magyar Cserkészszövetség most kiadott jelentése arról is beszámol, hogy a csekészek mindenütt jó hírt szereztek a magyarságnak, s arra enged következtetni, hogy egyre több területre kiterjedő tevékenységükkel valóraváltják a beléjük vetett reményeket.

— 443 —