Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
WASS: A pásztorok hazatérnek fehér szakállát. “Kihozhatnék ágyastul, ami azt illeti” mondta lassan “őkelme búcsúztatta a fiúkat, mikor elindulának s úgy lenne rendjén, hogy megtérésüknél is itt legyen. Keressétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen, mondotta volt akkor s mi hallani szeretnék, hogy mit mondana ma. A papilakon betegeskedik-e?” Az Apostol elgondolkodva nézte az öregembert. “Nem” mondta, “nem hagyhattuk ott egymagára. Az új kórházban van.” “A községházán?” kíváncsiskodott Pál, az Istenkereső. Az Apostol bólintott és ahogy elnézett a vénember válla fölött, szeme megakadt a hegyoldalon. A keleti hágóról emberek ereszkedtek alá a sziklába vájt utón. “Ott jönnek!” mondta és kinyújtott kezével a hegyoldalra mutatott. Ekkor már mindenki látta őket. Elől három katona, hátul három katona s köztük a három pásztor, akiket a hegy népe választott meg hat hónap előtt titkos szavazattal. — Az Apostol gyűjtötte volt össze a szavazatokat egy zsákba, tanyáról-tanyára járván s ő is hirdette ki a meglepő eredményt a nép kívánságát illetően. Ott jöttek, a katonák között: Jábó, a lopó, Borza, a hazudó és Kehős, a gyáva. A katonákat a kapitány küldte volt elibük díszkiséretül, de az embereknek valahogy mégis úgy tűnt ott a piacon, mintha rabként kisérték volna alá a hazatérőket. Mikor a kis menet leérkezett a falu utcájára, az Apostol fölemelte a kezét és Siket Dominik fönt a toronyban engedelmesen meghúzta a harangot. Mélyen, ünnepiesen bongott a harangszó a falu fölött s a Macskák Katlanából háromszor is visszaverte a visszhang. Az Apostol az iskolások felé fordult. “Szegények voltunk eddig, Most gazdagok leszünk! Itt van a Szabadító, Kinyitá a szemünk!” Énekelték a gyerekek minden lelkesedés nélkül s a hat katona meg a három pásztor lassan közeledett a díszkapu felé. A katonák lassúságában volt valami erőltetett ünnepélyesség, (a kapitány összehúzott szemöldökkel nézte őket), de a pásztorok járása egyszerűen csak fáradt volt és csigázott. S mikor már az arcukat is lehetett látni jól, az asszonynép között izgatott suttogás támadt. A három fiatal pásztor arcát alig lehetett megismerni. Öregek voltak. Soványak, aszottak, csontosak, szürkék. A kapitány közel hajolt az Apostolhoz. “Remélem, mindent jól előkészítettek . . .” súgta gondtelten. Az Apostol bólintott. Bőrmellénye zsebéből előhúzott egy gondosan négybe hajtott papirost, melyen ott díszelgett a Központ vörös csillaga és át— 411 —
