Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
lyos gazdasági és politikai feszültségekhez fog vezetni, ami az egész konstrukció fennállását veszélyeztetné. A gyakorlatban természetesen mindez sokkal bonyolultabb. A közös vámhatár maga után vonja a valuták koordinálását, illetve egységesítését, ami annál is nehezebb, mivel egyes pénznemek, pl. az olasz líra nem rendelkeznek komoly fedezettel, míg mások, pl. Svájc, a skandináv államok, vagy Nagybritannia jelentékeny arany és nemesvaluta-készletek fölött diszponálnak. Igen jellemző, hogy ezek az államok a legtartózkodóbbak az Egyesült Európa gondolatával szemben és könnyen lehetséges, hogy esetleges megvalósulás esetén, kezdetben nem csatlakoznak. Ez Nagybritannia esetében szinte biztosra vehető, ugyanis a főképpen ipari exportra támaszkodó ország gazdasági kapcsolatai sokkal élénkebbek a nyersanyagokat szállító és piacként szereplő Commonwealth országokkal, mint magával az európai kontinenssel. További problémát jelent az a körülmény, hogy egyes kulcsiparok némely államban államosítva vannak, máshol viszont magánkézben maradtak. Ez viszont véleményünk szerint nem jelent túlzott nehézséget, amennyiben az érintett államok akár magánkézben levő, akár államosított iparai közös megegyezéssel elfogadják egy felsőbb autoritás irányítását, mint hogy azt a Schuman-tervnél is látjuk. Speciális szabályozást igényelnek egyes európai hatalmak, — és itt elsősorban Franciaországot kell megemlítenünk — gyarmatai is, illetve az, hogy miként fog az európai federáción belül az ezekkel kapcsolatos viszony alakulni. A közös vámhatárok egyik feltétele a szabad munkavállalási és letelepedési jog biztosítása. Az iparilag erősebb államok ugyanis elkerülhetetlenül átmeneti nehézségeket fognak okozni kevésbé versenyképes szomszédaik körében és ilyen esetben a megoldás csakis az lehet, hogy a feleslegessé váló munkásokat a másik állam fejlődő ipara foglalkoztatja, mint ahogy az a Schuman-tervben résztvevő államok esetében meg is valósult és így pl. az új luxemburgi acélművek olasz munkásokat vesznek fel. Hogy egy gyakorlati példát említsünk, a vámhatárok megszüntetése esetén normális körülmények között a cseh cipőipar valószínűleg komoly nehézségeket okozna a magyar cipőgyártásnak, tehát kezdettől fogva intézményesen kellene gondoskodni a munkanélkülivé váló magyar munkásoknak a megnövekedett kapacitással dolgozó cseh cipőgyárakban való elhelyezéséről. Ugyanakkor lehetséges pl. hogy a magyar izzólámpák pl. meghódítanák a cseh piacot és a cseh iparban feleslegessé váló munkásokat a fejlődő magyar gyár venné fel. Mindez átmeneti nehézségeket okozna ugyan, viszont Európaszerte rohamosan emelkedne a termelés versenyképessége, ami egyben jelentékenyen emelné az életszínvonalat is. Belső vándorlás állandóan folyt az Osztrák-Magyar Monarchiában, mint ahogy jelenleg is állandóan folyik a USA-ban. Kétségtelen viszont, hogy itt egyik esetben sem jelentett a feleslegessé vált munkaerő elhelyezése nagy problémát, mivel előbb született meg a gazdasági egység és csak azután következett be a gazdasági fejlődés, ami ennek következtében már kezdettől fogva harmonikus volt. Ezzel szemben Európában épen ellenkezőleg, előbb indult meg a gazdasági fejlődés és csak utólag reméljük, hogy meg fog valósulni a gazdasági és politikai egység, úgyhogy itt a probléma kényesebb és intézményes megoldást fog igényelni. Viszont amennyiben a szakszervezetek beleegyezését sikerül megnyerni, intézményesen létesített megfelelő tolmácsok-ÚJ MAGYAR ÚT — 42