Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

WASS ALBERT

A pásztorok hazatérnek

(Részlet Wass Albert: “Az Antikrisztus és a Pásztorok” című új regényéből)

Órák alatt járta meg a hír a hegyipásztorok szállásait: “A Jézus-nézők hazatérőben vannak!” S alig ért delelőre a nap, az ünnepi bocskorokba kötözött lábak megindultak mindenünnen a falu felé. Meredek hegyoldalak zegzugos csapásain lassú, méltóságteljes mozgással áramlottak lefele a fehér ingek, fekete szoknyák, piros fej kendők.

A piacon már készen állott a díszkapu. Gazdagon csüngtek róla az Új Megváltó vörös lobogói s a Kerékpáros Apostol oda állította két oldalra az iskolás gyerekeket is, hogy méltóképpen fogadják a hazatérőket. Alig érkeztek le az első csoportok a hegyből, a kapitány is fölvonultatta tizennyolc katonáját s minden katonának fényesre sikálva ragyogtak a gombjai, meg a bakancsa orra. Az Apostol, megszokott bőrmellényében osztotta a rendet. Katonák a díszkapu mögé, iskolások a díszkapu lábainál s a havasiak két oldalt, hogy közelről láthassák az érkezők arcát s tisztán hallhassák a szavaikat. A falu népe a háttérben maradt. A gazdák közül amúgy is kevesen jöttek s a többi mesterségbeli sem volt különösebben kíváncsi a pásztorok beszámolójára. Hat hónap nagy idő falun s a vörös csillag, mely annak idején elcsalta a három választott pásztorlegényt az Új Messiás bölcsőhelyét keresni, azóta sokat vesztett fényéből a keleti ég alján.

Az emberek gyűltek le a hegyekből. Oda állottak a kijelölt helyre két oldalon s állottak szótlanul, feketén, mogorván és bizalmatlanul. Pásztorok, fadöntők, szénégetők. Álltak és vártak.

“A gyerekeket otthon hagyták . . .” súgta oda a kapitány az Apostolnak. Az Apostol vállat vont. Mondani akart valamit, de ebben a percben öreg Pál, az Istenkereső, kilépett a pásztorok csoportjából s botjára támaszkodva lassan odadöcögött a díszkapu alá.

“Nem látjuk a tiszteletes urat” szólalt meg az öregember rosszallóan s előbb az Apostolra, majd a kapitányra nézett vizenyős kék szemeivel. “Beteg az öreg” felelte az Apostol “jó ideje már, hogy beteg.” Az öregember megsímogatta hosszú,

— 410 —