Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
Nyugateurópa öngyilkossága Európa történelme az elmúlt évtizedek során számos súlyos rövidlátás és abból eredő tragédia sorozata volt. Mindegyiknek a háterében valami — világviszonylatban nézve bagatell — helyi féltékenység, vagy egyszerűen hiúságból eredő ostobaság állott. Úgy tűnik, hogy most ismét ezek a rövidlejáratú és helyenként túlságosan kicsinyes problémák — s a mögöttük álló erők — kerülnek túlsúlyba, s noha biztos pusztulásba rohannak, magukkal akarják rántani egész Európát is. Az EDC bukása Az Európai Védelmi Közösség (EDO a hidegháború során felmerült sok meddő védelmi terv között a legreálisabb volt és minden remény megvolt a megvalósítására. A terv lényege az, hogy felállítanak egy európai hadsereget, amelyben egyenlő joggal vennének részt Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxenburg és Németország katonái és vezérkari tisztjei. Közös hadseregről volt szó, közös vezérkarral, amelynek az lett volna a feladata, hogy — amerikai és angol segítséggel — megvédje Nyugateurópát az elkövetkező szovjet támadás ellen. Az EDC tervezői minden elképzelhető logikus ellenvetésre gondoltak. Elsősorban arra, hogy — miután 1870 óta háromszor megverték őket a németek, a franciák természetszerűleg irtózni fognak Németország felfegyverezésének és a német militárizmus esetleges feltámadásának a gondolatától. Ezért hangsúlyozták a közös hadsereg eszméjét, szövetséges, de önálló nemzeti hadseregekkel szemben. A közös hadseregben ugyanis a federáció tagjai 5:1 arányban bármikor leszavazhatták volna Németországot. Az EDC-szerződést az elmúlt évek során négy érdekelt ország, Hollandia, Belgium, Luxenburg és Németország törvényhozó testületéi elfogadták és ratifikálták. Olaszországban erre még nem került sor, de a jelek arra mutattak, hogy az olaszok csak arra vártak, hogy a franciák is ratifikálják, mielőtt ők is megteszik ezt a lépést. Franciaországban a ratifikációt egyik kormány a másik után halogatta. Érthető, hiszen a kérdés túlságosan sok robbanóanyaggal volt telítve ahhoz, hogy erőszakolása megbuktassa azt a kormányt, amelyik erre vállalkoznék. Augusztus közepén Brüsszelben ültek össze az EDC-államok külügyminiszterei, hogy az esedékes problémák megtárgyalásán kívül megpróbálják az új francia miniszterelnököt rávenni a szerződés ratifikálására. Mindenki meglepetésére Mendes-France egy teljesen új ellen javaslattal állt elő, amely lényegében az EDC elvetését és egy új szervezet létrehozását célozta. Most nem térünk ki ennek a javaslatnak a részleteire. A lényeg az, hogy a szövetségesek számára elfogadhatatlan volt. Nem használt az sem, hogy Mendes-France jelezte, hogy a francia parlament — 406 — VILÁG FÓRUM
