Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

Másrészről a J. P. Morgan-stílű felelőtlen kapitálisták veszélyeztették a szabad gazdasági rendszerbe vetett hitet és kolosszális méretű válságot idéztek elő.

De éppen ez és a két világháború héroikus próbatétele reformálta meg a felelőtlen liberálizmus rendszerét. Ma 19 millió amerikai munkás munkaviszonyát szabályozzák a szabad kollektív szerződések, 17 millió farmer termelvényeinek ára nem eshetik a megjelölt színvonal alá. Csak legutóbb újabb 10 millió emberre lett kiterjesztve a szociális biztosítás rendszere. A kollektív szerződések legtöbbször nyugdíjat és gyakran nyereségrészesedést is állapítanak meg. Évenként 1 és 2 millió körül van a szövetségi hitelbiztosítékkal épülő lakások száma. A munkanélküli segély felemeltetett. A közvélemény nem is tudja, hogy az értékpapír és tőzsde milyen beható ellenőrzés alatt áll. A Securities Exchange Commission (SEC) és a Federal Reserve Bank minden tőkekibocsátás, befektetés, fedezet, minden bankár, tőzsdeügynök és nagyobbszabású művelet felett árgusszemekkel őrködik. A liberálizmusból a szociális liberálizmus felé való haladás útját talán senki sem foglalta össze jobban, mint a közelmúltban elhúnyt Allen Frederic “The Big Change” (A nagy változás) című könyvében, amelyet más helyen ismertetünk.

Vájjon kollektívizmus felé való haladás-e ez? Az egyéni szabadságjogok, a szabad verseny és szabad munkavállalás, a szabad sajtó- és egyesülési jog és a liberálizmus minden alappillére épségben maradt. De a szociális felelősség biztosítékokat teremtett a válságok és a szabadsággal való visszaélések ellen. Védgátakat emelt az áradások ellen, de a vizek szabadon folynak a gazdasági élet rendszertelen és kötetlen rendszerében. Az egyénekre bízza életüknek 95%-át: mindenki a maga sorsának kovácsa. Az iskolarendszert és a felnőttek oktatását annyira kiterjesztette, hogy az írástudatlanság teljes megszüntetésével és magasfokú szaktudás elterjesztésével a társadalom 95%-át képessé tette az önkormányzatra azaz arra, hogy egyéni életpályáját szabadon válassza meg és irányítsa.

Csak mintegy az egyének két csoportjánál szükséges szociális szempontú beavatkozás: a legalsó 5%-nál és a legfelső 1%-nál. Az előbbiek körébe tartoznak azok, akik — vagy önhibájukból vagy a nélkül — a termelési viszonyok átalakulása folytán kiesnek a termelésből, munkanélküliek lesznek vagy másképpen nem tudnak magukról gondoskodni (árvák, aggok, rokkantak, stb.). Ezeknek eltartása, átképzése, hasznos foglalkozáshoz juttatása szociálpolitikai feladat.

A másik csoport a dúsgazdagok kisszámú rétege. Ezeknél a radikális jövedelmi és örökösödési adó elvégzi a szükséges kiegyenlítést. Enélkül azonban a munkanélküli, járadékszerű mammutjövedelmek halmozódása nemcsak ezt a plutokrata réteget magát rontja meg és degenerálja, de a rothadás kiterjedhet a társadalom egészséges rétegeire is. Az említett országok szociálliberálizmusa megtalálta az utakat és módokat, hogy erőszakos forradalom nélkül, törvényes formák között oldja meg a leberálizmus keretén belül a felmerülő szociálpolitikai feladatokat.

Visszavetődés vagy “mély-liberálizmus”?

Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a szociálliberálizmus rendszerének kiterjedése nagy nehézségekbe ütközik a katolikus többségű orszá-BARTH A: A szociális mély-liberálizmus világképe felé

— 403 —■