Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

Mindezt fokozott mértékben mondhatjuk el az európai, illetve dunavölgyi federációval kapcsolatos problémákról. A fenti szempontok előrebocsátása után ez a tanulmány nem azt tűzte ki céljául, hogy egy zárt, minden részletre kiterjedő federációs rendszert dolgozzon ki, vagy, hogy akár a kérdés történelmi hátterét, vagy gazdasági következményeit elemezze ki részletesen, hiszen mindez kötetekre rúgó tanulmányozást igényelne. Vizsgálódásunk kizárólag arra szorítkozik, hogy pár olyan szempont felvázolását kísérelje meg, amelyek döntő súllyal esnek a latba a federációs probléma elbírálásánál. Az emigrációs sajtóban sűrű cikkezés folyik a federációról, de az ezirányú megnyilatkozások legtöbbnyire csak a felszínen mozgó általános megállapításokig jutnak el. Mi itt olyan részlet-problémákat szeretnénk megvilágítani, amelyek, úgy érezzük, sokkal inkább felkelthetik a magyar emigránsok érdeklődését, mint azok az idő távlatából egyre nevetségesebbé váló viták, hogy pl. a Habsburg-ház detronizációja közjogi szempontból jelenleg érvényesnek tekinthető-e vagy sem, az országtanács alá milyen érveléssel lehet jogfoytonossági alapot konstruáni, stb. Cikkünkben egyben vitát is szeretnénk indítani, mivel úgy érezzük, hogy egyedül az egymástól eltérő és gyakran ellentétes nézetek őszinte és szabad kicserélésén keresztül remélhetjük egy egészségesebb emigrációs szemlélet kialakulását, ami kivezető utat jelenthetne a mostani szellemi zűrzavarból.

Mielőtt azonban rátérnénk a kérdés magyar vonatkozásaira, a federációs probléma európai távlatait kell vizsgálat alá vennünk. Az utolsó évszázadban, de különösen a századforduló óta bekövetkezett történelmi fejlődés Európának merev országhatárokkal elválasztott, gyakran egymással szemben ellenséges magatartást tanúsító államokra való felbomlását eredményezte. Ez államok azután a két világháború folyamán teljes sikerrel követtek el mindent egymás elpusztítására. A politikai ellentétekkel együttjáró gazdasági elzárkózás, a vámhatárok, az autarkiás törtkvések azután megfosztották az európai népeket a közös piac és a nagy gazdasági egységek adta lehetőségektől. így aztán a háborús pusztításoktól teljesen függetlenül is azt tapasztaljuk, hogy amíg pl. az USA, kihasználva egy hatalmas gazdasági egység összes lehetőségét, minden vonalon a legefficiensebb termelést valósítja meg és szédítő iramú gazdasági fejlődést mutat, addig a külön-külön kis gazdasági egységekként jelentkező európai államok különállásuk következtében kénytelenek vámhatárokkal, importkvótákkal és hasonló korláozó intézkedésekkel egymás ellen védekezni és ezzel kölcsönösen akadályozzák egymás fejlődését. A jelenlegi európai rendszerben minden állam akarva, nem akarva kénytelen többé-kevésbbé autarkiára törekedve korlátozó intézkedéseket foganatosítani, mivel másként nem tudja külkereskedelmi mérlegét egyensúlyban tartani. Az eredmény sok kis, mesterséges korlátokkal védett és kevésbé versenyképes, aránylag alacsony munkabéreket fizető és drágán termelő üzem, a gazdasági téren való egy helyben topogás, és az amerikaihoz viszonyítva aránylag alacsony életnívó. Mindezt csupán a szovjet terjeszkedés következtében keletkezett vasfüggöny még csak súlyosbítja, tekintve, hogy Európa keleti és nyugati fele egymást kölcsönösen kiegészíti és a keleti területek erőszakos elzárása, felborítva ezt az egyensúlyi helyzetet, még csak fokozza az Európában amúgy is meglevő bajokat. A teljes állami különállással el— 38 —