Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
CSERENYEY GÉZA Gondolatok a föderációról A második világháború befejezésekor Cocteau keserű cinizmussal állapította meg, hogy Franciaországban a változás főleg abban jelentkezett, hogy hazája a német megszállás után francia megszállás alá került. Úgy érezzük, hogy a Cocteau-féle megállapítást némi jogosultsággal Magyarországról is el lehetne mondani akkor, ha valami hirtelen csoda folytán felszabadulna, és az idekint egymás nyakát szorongató emigránsok beleülhetnének azokba a jól dotált pozíciókba, amikről idekint álmodoznak, hogy aztán a magyar nép rovására megvalósítsák mindazt, amivel kapcsolatban naponta szidalmazzák egymást az emigráns sajtó hasábjain. Véleményünk szerint a felszabadulás után elsősorban az otthon szenvedő magyarságnak lesz majd joga arra, hogy határozzon mindezek felől és ezt a döntést kell majd minden egyes nyugatról hazatérő emigránsnak elfogadnia. így az emigrációban kidolgozott programok többé kevésbé mind illuzórikusak. Ennek ellenére is az emigráció óriási szolgálatot tehet azzal a magyar ügynek, ha érdeklődéssel kíséri az otthoni fejleményeket, a szabad világban lezajló eseményeket és a magyarországi problémák korszerű megoldását keresi abban a reményben, hogy egyszer talán módjában lesz odahaza az emigrációban született elgondolások gyakorlati megvalósítását a magyar nép döntése elé terjesztenie. Mindez különösen érvényes a külpolitikai jellegű problémák esetében. A szabad világtól légmentesen elszigetelt otthoni magyarsággal szemben egyedül az emigránsoknak van alkalmuk a korszerű politikai eszmék, a nyugati politikai gondolkodás megismerésére és ennek megfelelően a jövőbeli külpolitikai lehetőségek kipuhatolására. Egyedül az emigránsoknak adatott meg az a páratlan lehetőség, hogy megismerjék a legfejlettebb politikai, gazdasági és társadalmi rendszereket, a korszerű termelési módszereket, ezek hatását a társadalmi és politikai alakulásra, stb. Az emigrációs sajtó tanulmányozása sajnos arról győzi meg az olvasót, hogy igen kevés emigráns vonja le az ebből a helyzetből folyó tanúlságot és gondolkodik azon, hogy mindabból, amit idekint látunk, mit és milyen formában lehetne otthon megvalósítani. Nem tudjuk, hogy a felszabadulás egyáltalán bekövetkezik-e belátható időn belül, és ha igen, mikor és milyen körülmények között, úgy hogy részletes programok kidolgozását feleslegesnek tartjuk, viszont úgy érezzük, hogy vannak olyan olyan alapvető problémák (pld. a szakszervezeteknek a modern társadalomban elfoglalt szerepe, a mezőgazdaság gépesítése, a tiszta parlamenti rendszer funkcionálása, stb.), amelyek a változó kröülmények között is fennállanak. Jóllehet, miként mondottuk, a végső döntés mindenben majd az otthoniakat illeti, az emigrációnak bizonyos speciális helyzeti előnyénél fogva esetleg jelentékeny mértékben a mi tájékozottságunkon fog majd múlni, hogy az eljövendő szabad Európában Magyarországnak milyen szerep fog jutni. — 37 —
