Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

SOOS: Levelek Rómából

morúságban is éreztem az Ő vigasztalását: kimentem a menekültek közé, igen szép karácsony-est volt. Előbb egy jezsuita páter beszélt, azután én. Este fél tizenegykor bibliakört tartottunk éjfélig, másnap ünnepi istentiszteletet. Nagyon szép volt, csak Ti is lehettetek volna ott! —• Karácsony napján jó nagy gyaloglás volt vissza Rómába. (A menekülttábor körülbelül úgy fekszik, mint Szílice, csak nem olyan szép a környéke. Jó másfél órát kell gyalogolni a. vasútig.) — Délután az itteni Akadémián volt karácsonyest. Másnap beteget látogattam egy klinikán. Svájcban vettem hat színben karácsonyfa-gyertyát, cukrot, — hiába. Elajándékoztam. Ha Bécsben éltetek volna, legalább elküldhettem volna. Boldog Bécs: oda lehet írni, csomagot küldeni, táviratozni, stb. Nektek csak kerülővel próbálhattam meg a híradást. Megkaptátok-e legalább táviratomat?

Ma aztán elmentem oda, ahol ünnepek utómra ígérték a hazautazáshoz szükséges írásokat. Mert bizony mai napig semmi hivatalos írás nem jutott kezembe, s éppen ezért csak nagyon keveset mozoghattam. Mikor előadtam az ügyemet, az egyik tisztviselő kezdett “emlékezni”: van itt egy akta rólam. Még december elején jött hivatalos távirat Budapestről, az én ügyemben. Kikeresi az akta-hegyből: otthonról megjött a hivatalos értesítés. így aztán talán napokon belül kezemben lesznek a szükséges engedélyek, •— és indulhatok . . . Adná Isten . .

— 353