Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

FLÓRIÁN TIBOR

BUZDÍTÁS KÜZDELEMRE

Soos Gézának kűldeném, ha élne, ezt a verset.

Gondot sodor a vad patak, holt lombot, gyászt, tört árnyakat.

Kígyó sziszeg, vércsék szállnak, felhők mérgeket szitálnak.

Kacagd szembe, aki gyáva, és ne gondolj a halálra!

Én is görgettem bút, gondot,

—• jaj, az emberek bolondok.

Ültem a mély bánat partján, barlangban és pokol alján.

Dombra lépek, hegyre szállók, most a lármafához állok:

Állj, mint a szikla, őrködve, futhatnak ördögök körbe, gyáván ülni rút önösség, férfi célja: a közösség.

0, szent eszme, szép igézet, küzdeni s elbukni érted!

A népre nézz, ne a napra, vállald bűnét önmagadra, bátorítsd, emeld magosba, hadd csodálja Európa.

Lombja lehullt, de törzse ép, a jók őrizték az eszmét.

Nyújts kezet a bátrak felé, légy erős, a mindenkié.

Dombra lépj most és hegyre szállj, ne csüggedj és félre ne állj; ki másért él, Isten óvja, csillagja van, ezüst holdja.

Dolgozz lassan, építs bölcsen, hogy érjen a mag a földben.

— 354