Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

ványaivá legyenek és ezzel a cselekedettel az életük csodála­tosan átformálódott és megtalálták a kivezető utat abból az ősrégi nyomorúságból, amelyet úgy hívnak: bűn. A tanítványok megírták, hogy ez az “új élet” nem az ő nemzedéküké, de azt mondották: “Az ígéret a tiétek és a ti gyermekeiteké és mind­­azoké, akik utánuk jönnek, mindenkié, akit az Úr, a mi Iste­nünk hívni fog.” így hát ez az ígéret az az arany kapocs, ami azt a hatal­mas, korszakjelző történeti tényt odaköti hozzád: “mindazok­hoz, akik utánuk jönnek”. Általánosítások nem válthatnak meg bennünket. Absztrak­ciók nem válthatnak meg bennünket. Jó szándékok nem vált­hatnak meg bennünket. Elméletek nem válthatnak meg ben­nünket. A filozófia sem válthat meg bennünket. A világ más nagy vezetői és tanítói azt mondották: “Kövesd az én taní­tásaimat!” De Jézus, mivel Ő a Megváltó, ezt mondja: “Kö­vess engem!” Amikor Péter szemben állott a sokasággal, amely halott, erőtlen hiedelmet ápolt szívében, ezt mondta: “Térjetek meg!” Amikor Pál egy elkérgesedett lelkű pogány börtönőrrel talál­kozott, aki azt kérdezte: “Mit tegyek, hogy üdvözüljek?”, Péter így válaszolt: “Higyj!” Ez a két szó, “térj meg” és “higyj” az örök élet útját megnyitó jelszóvá vált. “Megtérni” azt jelenti, hogy “megfordulni”, — az a logikus dolog, amelyet meg kell tennie annak, aki észreveszi, hogy rossz utón jár. Ami a hitet illeti, hát hit nélkül nem élhetünk. Emerson mondotta: “Ahogy az almafa almát terem, úgy terem az ember hitet.” A hited őre az akaratod. Abban hiszel, amiben hinni akarsz. Ha nem Krisztust választod, akkor valami idegen filo­zófia tör be, hogy betöltse szivedben az űrt. Ha gátat emelsz az üdvözítés tengerárja ellen, akkor a bűn azon fog igyekezni, hogy betöltse szived ürességét. Csak egy hatalom versenyezhet az ember tudatlanságával és romlottságával, és ez a Jézus Krisztus átszegezett karja. Történelem, emberi tapasztalat, logika és az ember lelki­ismerete mind egy hangon kiáltják: “Lásd meg az Isten Bá­rányát, aki elveszi a világ bűneit!” Vájjon nem éppen ez az óra lesz számodra a döntés órája? Nem tennéd ezt az órát a te döntésed órájává? ÚJ MAGYAR Ú'J 346 —

Next

/
Thumbnails
Contents