Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

nek, Sámson erejének az Isten Lelkének irányító ellenőrzése nélkül? Krisztus nélkül a bölcseség degenerációra, a művészet léhaságra, az erő rabszolgaságra vezet.

Igen, “az egész fej beteg”. Degeneráltságunk, bűnünk tetőtőltalpig ér — totálisan és reménytelenül rosszak vagyunk.

Maeterlinck hangoztatja, hogy “teremtettségünk elismerése a bölcseség kezdete”. De én egy lépéssel tovább megyek és ezt mondom: “Bűneink bevallásán túl el kell ismernünk a Megváltóba vetett hitünket.” A saját értéktelenségünknek és az Ő értékének a tudata az, ami az értelmet új élettel telíti meg.

Még a legjobb emberek is, akik valaha éltek, magukon hordták a romlottság nyilvánvaló jeleit. Pál a bűnösök között a legbűnösebbnek mondta magát. John Wesley húsz esztendeig küzdött saját bűnös leikével, míg szíve végre megmelegedett a “belső bizonyságtétellel”.

Nemcsak “az egész fej beteg”, hanem “az egész szív is erőtelen”. A Biblia mondja: “A szív minden más dolognál félrevezetőbb és kétségbeejtően gonosz.”

Ha egy pontos, csalhatatlan hazugságmérővel megvizsgálhatnánk az egész emberiséget, kiderülne, hogy mindnyájan hazugok vagyunk. Sokakat visszatart a tisztesség és méltóság attól, hogy nyíltan hazudozzanak, de az Isten-nélküli emberek a látszólagos tiszteletreméltóság felszíne alatt tele vannak csalással és gonoszsággal.

Nemrég az egyik népszerű folyóiratban megjelent egy cikk, a következő címmel: “Mindnyájan képesek vagyunk gyilkosságra.” Rámutatott, hogy a gyilkosság magja ott rejtőzik mindenki szívében és a félelem, a törvénytől való félelem, a társadalmi helyzetünk elvesztésétől való félelem, a büntetéstől való félelem az, ami visszatart bennünket a gyilkosság elkövetésétől.

Ez rettenetes elmarasztalás azzal az emberrel szemben, akit nevelés és tudomány isteníteni próbált! De egyezik azzal az állítással, amit a bölcs próféta mondott: “A szív minden más dolognál félrevezetőbb.”

Elképzelhetetlen bűnök és rossz cselekedetek magjai vannak eltemetve bűnös természetünkben. A lélektan óv az ember bűntudatának a felébresztésétől, de az emberi lelkiismeretnek semmiféle lélektani toldozgatása nem képes eltüntetni a bűn terhét, amíg az igazi bűn meg nem szűnik. Hasonló ez ahhoz, amikor aszpirint veszünk be fejfájás ellen. A tüneteket pillanatnyilag eltompíthatja, de az igazi ok megmarad.

— 344 —